„Számomra ez azért különleges hely, mert a gyerekeket közelebb hozhatom Istenhez”
Tizenöt éves korom óta rendszeresen tartok vasárnaponként gyermekalkalmakat. Számomra ezek többet jelentenek, mint pusztán egy gyerekekkel eltöltött órát. Egyrészről nagy felelősség, mert az istenképüket formálom, másrészről nagy kihívás, mert nem könnyű a közös tevékenységet végig kézben tartani. A gyerekek eltérő életkorúak; az egészen kicsiktől a 14 éves korúakig vannak résztvevők. Sokszor hosszú ideig tart mind a bibliai, mind a kreatív részre való felkészülés. Időben el kell kezdeni, hogy Isten formálja ki a gondolatainkat és kérdéseinket. Legalább ilyen fontos az imádkozás a gyerekekért. Mi értelme az erőlködésnek, ha Istent nem hívjuk meg munkálkodásunkhoz?
A gyermek istentisztelet nagyszerű hely arra, hogy a fogalmak valódi jelentésére rávilágítsunk és a kicsik figyelmét Isten irányába fordítsuk. Fontos, hogy a gyerekek tudják, mit gondol Isten a barátságról, a szeretetről, a veszekedésről, az örömről, a türelemről, a bátorságról. Szeretek váratlan kérdéseket feltenni nekik, hogy személyessé tegyem a témát. Te mit tettél volna a helyében? Szerinted ez helyes volt? Szerinted milyen a jó barát?
Az Istennel való mindennapi, személyes kapcsolatról való beszélgetés ugyanilyen fontos a gyermekek számára, hiszen ez a hit alapja. Hogyan imádkozhatunk Istenhez? Mikor? Fontos felszabadítani őket arra, hogy Istenhez bármikor fordulhatnak, ő nincs korlátozva, hiszen ő a Mindenható. Nem csak este lefekvéskor, hanem egész nap várja, hogy szóljunk hozzá, hiszen Ő a mi szerető Istenünk. Ugyanilyen lényeges, hogy a Biblia két könyvből áll, és azt is meg szoktam kérdezni a gyerekektől, miért olyan fontos nekünk az Újszövetség. Jézus volta, az Ő léte felülír minden meglévő törvényt és helyettük újakat ad nekünk az „új szövetségben”. Sokszor beszélünk bibliai történetekről, szeretetről, Jézusról, de én szeretem azt is összefoglalni, hogy mindezek miért fontosak.
A gyermek istentisztelet természetesen nem pótolja a szülőkkel való beszélgetést Istenről. Nekünk, szülőknek személyes felelősségünk van abban, hogy milyen istenképet formálunk ki gyermekeinkben. Fel kell tennünk a kérdést magunknak, mit mutatunk be utódainknak saját életünkön keresztül. Vajon gyermekeink azt látják és hallják tőlünk nap mint nap, hogy az Úr az úr az életünkben? Vagy csak egy vasárnaponként templomba járó, Istenről máskor szót sem ejtő példa vagyunk nekik? Vállaljuk a felelősséget gyermekeink lelki fejlődéséért? Mert valójában az igazi gyermek istentisztelet a szülők szívében van. Mi vagyunk legnagyobb hatással gyermekeinkre.
