Szombat este 5 órai kezdettel az Egyesült Magyar Ház, a Los Angeles-i magyar szervezetek vezetőit hívta össze, hogy közösen köszönthessék és meghallgathassák Magyarország új Los Angeles-i főkonzuljának, Széles Tamásnak a bemutatkozó szavait. Pereházy Miklós elnök rövid bevezetője után Főkonzul úr állt a Los Angeles-i magyar közélet elé.
Mondandóját azzal az idézettel kezdte, ami előző munkahelyén az irodája falán volt: Egy nemzet nagyságát nem abban mérik, mekkora helyet foglal el a földgolyón, hanem, hogy a tagjai jól érzik-e magukat ott, ahol éppen vannak. – majd folytatta, - Én hiszek abban, hogy jól fogom itt érezni magam. Remélem, hogy ezt a szolgálatot úgy adhatom majd le, hogy valamit hozzá tettünk ahhoz így közösen, akik itt vagyunk, hogy Önök megmaradjanak itt mint magyarok. Örülök, hogy itt magyarul beszélhetünk, és nem kell hozzá tolmács – tette hozzá, az anyanyelv jelentőségét kihangsúlyozva.
Megjegyezte, hogy 2014-től megváltozott a Külügyminisztérium neve, Külgazdasági és Külügyminisztériumra, ami mutatja, hogy Magyarország nagyon komolyan fókuszál arra, hogy a külpiacokon lehetőségeket keressen. - Amikor megkaptam a kinevező pátenst Szíjártó Péter miniszter úrtól, hogy a következő 5 évben vezessem az itteni missziót, akkor azzal küldtek ide, hogy természetesen a szokásos, a régi, a megszokott diplomáciai munkát ugyanolyan magas színvonalon végezzük, mint eddig. Ehhez szerencsére megvannak a szakdiplomatáink, akiknek a feladatuk, hogy külgazdasági területen is megfelelő eredményeket tudjunk felmutatni. De én azt mondom, és ezt rendkívül fontosnak tartom, hogy nemzetpolitikai téren is maradjon meg az az erőteljes együttműködés minden itt működő magyar szervezettel, a Magyar Háztól kezdve a klubokon az egyesületeken keresztül a cserkészekig vagy a templomi közösségekig, amely eddig is jellemezte a közösségeket. – emelte ki a főkonzul.
Méltatta, hogy elődje Kálmán László nagyon komoly erőfeszítéseket tett - elsősorban nemzetpolitikai területen - annak érdekében, hogy ez az egység a magyarság érdekében együttműködő és összetartó legyen. Ennek a munkának a folytatását hangsúlyozta Széles Tamás is.
- Szeretném és mindenképpen zászlóvivője leszek annak, hogy ne ellenségeskedés, ne a másikra való gyanakvás jellemezze a magyar közösséget, hanem a közös tenni akarás. Kevesen vagyunk, de kevesen sokat érhetünk! A nemzetünk is kevés tagból áll, de nézzék meg a riói olimpia éremtáblázatát milyen szép helyen zárt Magyarország! Ezért vagyunk itt, mindannyian, a főkonzulátus képviselői és munkatársai is, akikben az elmúlt három hétben - amióta itt vagyok - nagyon komoly áldozatos munkát, és tenni akarást látok! Nagyon komoly munkára képes a kollektíva, ahol most bővülni fog a kis családunk, hiszen Gróf István vezető konzulnak kislánya születik. Nemsokára egyel több magyarországi magyar lesz itt Los Angelesben.
Főkonzul úr az együttműködés jelentőségét többször is kihangsúlyozva arra kérte az itteni magyarokat, hogy ügyeikkel, vagy ha bármilyen közreműködést kérnek, nyugodtan keressék meg a konzulátus munkatársait.
- Én azt ígérem az ő nevükben is és azon leszek, hogy mindenki azt érezze, hogy boldog tud lenni itt, ahol van, 10 ezer kilométerre az anyaországtól. Együttműködésre kérem hát Önöket és szeretném elérni az elkövetkező öt évben, amíg a megbízatásom tart, programként kitűzve magunk elé, hogy próbáljunk örökséget hagyni majd a jövőnek. A keleti parton minden magyar misszióban van közösségi magyar diplomata, nekünk ilyen nincs. Szeretném elérni azt, hogy legyen! Szeretném elérni, hogy a keleti parthoz hasonlóan itt is le tudjuk tenni az alapkövét egy magyar múzeumnak, egy magyar kulturális épületnek, a magyar örökség házának. Ezen fogok dolgozni, hogy az elkövetkezendőkben ezt közösen megvalósítsuk. Ez csak úgy fog menni, ha együtt munkálkodunk rajta, kérem gondolkodjunk ezen közösen, a következő hetekben, hónapokban, egy-két évben, hogy ha majd 5 év múlva itt találkozunk, akkor már álljon ez a ház, és tartalommal legyen tele.
Köszönöm szépen! Kicsit magyarosan mondva, mindenre vevő vagyok, ami a magyarság ügyét viszi előre. – fejezte be bemutatkozó beszédét Széles Tamás.
Ezek után megható pillanatok következtek: Áder János köztársasági elnök nevében Főkonzul úr átadta a Magyar Érdemrend Középkeresztje kitüntetést az 56-os Forradalom és Szabadságharc idején, a megszállókkal szembeni küzdelemben tanúsított, a haza iránti szeretettől vezérelt bátor helytállásért, illetve a forradalom szellemiségének méltó ápolásáért valamint példamutató életpályájáért, az egykori pesti srácnak, a Corvin-közi harcosnak, Lassan Györgynek, aki szerény szavaival köszönte meg az elismerést, holott mi, az utókor tartozunk neki örök hálával! Többek között Gyuri bácsinak is köszönhető a Los Angeles belvárosában, a Mindszenthy téren magasodó kő obeliszk, mely méltó emléket állít egykori bajtársainak, az 56-os magyar hősöknek.
A beszédek, majd a vacsora után még mindenkinek lehetősége nyílt néhány szót váltani, bemutatkozni. Jómagam azonban igyekeztem tovább, mert várt az este másik programja a néhány utcányira, a Downtown tövében található Magtárban, az Enyedi - Salamon Quartet és Berecz István néptáncos műsora.
Koncertjük a Kárpát-medence különböző vidékeinek, távoli szegleteinek autentikus népzenéjét mutatja be. Egyik célkitűzésük a rendkívül változatos népzenei világnak, különösképpen az erdélyi, moldvai és a dunántúli régiók zenéjének a bemutatása. Emellett fontosnak tartják a táncház-mozgalomban kevésbé reprezentált vidékek valamint a Székely Határvidék archaikus és különleges zenéjének megjelenítését is, hiszen Székelyföld különleges muzsikája indította el a népzenekutatás útján Bartók Bélát és nagy hatással volt zenei világára is. Tagjai, a magyarországi Táncház-mozgalom elismert, többszörösen díjazott fiatal zenészei, hozzájuk csatlakozik Magyarország egyik legjobb férfitáncosa, Berecz István és párja. (Enyedi Ágnes: ének, Salamon Soma: furulya, tangóharmonika, ütős hangszerek, Mihó Attila: hegedű, Zimber Ferenc: cimbalom, ütős hangszerek.)
Az új Magtár egy csendes utcában található a 110-es és a 10-es autópálya közelében. Megálmodóik és barátaik hetek óta lázasan dolgoztak, hogy időben végezzenek az átalakítási munkálatokkal. Ugyan még nem sikerült mindennel elkészülni, de szorgalmas munkájuknak meg lett az eredménye, a klub fogadóképes állapotban várta vendégeit.
A koncertet hangszer bemutató előzte meg, majd 8 óra tájban csaptak a kiváló fiatal népzenészek a húrok közé. A szép számmal összegyűlt közönség jó kedvvel hallgatta a zenekart, akik zenéjükkel visszarepítettek minket a távoli hazába. Néha láttam Erdély hegyeit, a Gyimeseket, a Hargitát, máskor meg Somogyország lankás dombjain pihenhettünk meg. A nagyszerű koncertet táncház követte, ami szerintem soha nem ért véget. Fél egy után indultam haza, hiszen másnap tanítani kell a magyar iskolában, de még javában tartott a tánc. Gondolatban még körülöleltem szívemmel a Kárpát-medencét majd beültem az autóba.
