Ösztöndíjas létünk vége – összefoglaló és búcsú az elmúlt időszaktól
Az Észak-Németországi Magyar Református Lelkigondozói Szolgálat többször is készített felvételt Hannoverben az általuk tartott istentiszteletről, természetesen a karantén szabályait szigorúan betartva. Ezeket meg is osztották velünk különböző internetes felületeken.
A rendszeresített Médiasuli eseményt sem töröltük el, Deli Csanád hannoveri KCSP ösztöndíjas jóvoltából ez is látható volt a Skype felületén.
Első online magyar iskolánkat április 4-én tartottuk ugyancsak a Skype felületén. Ezen a szombaton akadtak kisebb kezdeti akadályok, azonban ezeket sikerült elhárítani. Az ezt követő oktatói megbeszélésen konstatáltuk, hogy abszolút működőképes ez a megoldás mindenki számára. Így aztán azóta hetente tartjuk meg alkalmainkat. Tíz órakor kezdődik az online ovi, majd tizenegykor az iskola. Három csoportban zajlik az oktatás, fél órás turnusokban. Az órák ugyanazok maradtak, magyart, népdal/néptáncot és verset oktatunk, mint mikor még tudtunk személyesen találkozni. Én a népdal/néptánc órákat tartom mindhárom csoportnak, illetve a legnagyobbaknak („Felfedezők”) magyart is. Az utóbb említett gyerekekkel elkezdtünk készülni az ECL vizsgára. A személyes találkozók alkalmával felmértük milyen szinten állnak, gyakorló feladatok segítségével. Az online oktatás beálltával a vizsga szóbeli részére készülünk a témák megbeszélésével, próbavizsgákkal. A népi órákon a népdalok világába kalandozunk el, képernyő és hang megosztással segítve azok tanulását. Az év közben tanult tánckoreográfia lépéseit és a hozzátartozó éneket (felcsíki) pedig hétről hétre átismételjük lépésről lépésre.
Az iskolát minden héten cserkészet követi ugyanúgy a Skype felületén. A Hiúz (fiúk), a Sóvirág (lányok) és a Bocs (8 év alattiak, a kicsik) őrsök különböző játékokkal, játékos feladatokkal tanulhatnak egymástól. Én legtöbbször a kicsiknél segítek különböző énekekkel, illetve tanulságos történetek elmesélésével.
A március 15-i megemlékezésünket (ami március 21-én lett volna) sajnos már nem tarthattuk meg a szokott helyünkön. Azonban látván, hogy egyértelműen működik a digitális kapcsolat, egy hónapra rá megtartottam az arra készült előadásomat a Zoom felületén keresztül. Ezek után lehetőség nyílt két hagyományőrző társammal beszélgetni ezen hobbi-hivatás fortélyairól.
Az előző ösztöndíjas által beindított Activity esteket (amely célja, hogy összetartsa a hamburgi fiatalokat és nem fiatalokat) is sikerül zavartalanul, online megtartanunk, még sűrűbben is, mint személyesen (ekkor havonta találkoztunk, most körülbelül kéthetente). Ezeken a videokonferenciákon nem csak activity-zünk, hanem különböző, ilyen módon is játszható játékokat játszunk, beszélgetünk, eszmét cserélünk.
Az Észak-Németországi Magyar Református Lelkigondozói Szolgálat hetente tart gyülekezeti találkozókat skype-on, amit Menkéné Pintér Magdolna, illetve hannoveri ösztöndíjas társam, Juhos Barnabás koordinál. Barnabás rendszeresen szervez ifjúsági alkalmakat is, mindkét programnak aktív résztvevője voltam. Valamint frankfurti ösztöndíjas társam, Manninger Katica által hetente tartott „Énekeljünk együtt!” online énekórán is rendszeresen részt vettem.
A kezdeti nehézségek ellenére az elmúlt kilenc hónapban rengeteg tapasztalattal gazdagodtam, hála a közösségnek, mentoraimnak. Több barátot szereztem, akik szintén támogattak a kint eltöltött időszakban. Ahogy teltek a hónapok, annál jobban sikerült beilleszkednem a közösségbe, úgy éreztem, ők is befogadnak.
Első nagyobb feladatomként az október 23-i megemlékezés megszervezését kaptam, majd következett a Mikulás ünnepség, amit már az első rendezvényen tapasztaltak alapján, ezen tanulva hoztunk létre a Magyar Iskola segítségével. A gyermek és felnőtt farsangot a II. Hamburgi Magyar Bál követte volna, azonban a járvány közbeszólt, a bál pedig elmaradt.
Bízom benne, hogy minél hamarabb újra indul a közösségi élet Hamburgban, valamint világszerte a magyar diaszpórákban.
