„Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának." (Kodály Zoltán)
Erdélyi származásúként a hagyományőrzés gyerekkorom óta jelen van életemben. A gyakori látogatások és tánctáborok segítségével már kisiskolás koromban megismerkedtem Erdély különböző területein, legfőképpen a Gyimesben, illetve Kalotaszegen honos népzenével, néptánccal, népi játékokkal és magyar hagyományokkal.
Tizenhárom éves koromtól kezdve aktív önkéntesként veszek részt az egész Kárpát-medence és testvérnépeink hagyományainak, kultúrájának átörökítésében. Tagja vagyok a lengyel – magyar Wysocki Légió Hagyományőrző Egyesületnek, amely pártoló tagszervezete a magyar történelmi hagyományokat ápoló országos szövetségeknek, a Magyar Hagyományőr Világszövetségnek és a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetségnek.
Nyolc éves korom óta foglalkozom zenével, tanulmányaimat a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kar magánének szakán végeztem. Zenei képzettségemet az önkéntes munkában is kamatoztatom, ilyen módon is támogatom az egyesületeket, azok felvilágosító, kulturális, népművelő, szociális, karitatív tevékenységét.
Hagyományőrző tevékenységem során gyakori szerepet vállalok olyan rendezvényeken és programokon, amelyeket az ország leszakadó, vagy hátrányos helyzetben lévő térségeiben szerveznek. Ezen rendezvényeink szervezése során egyesületemmel aktív kapcsolatot tartunk fenn vidéki iskolákkal, kisvárosi művelődési házakkal, helyi hagyományőrző csoportokkal, és közösen rendezünk gyermekfoglalkozásokat, élő történelemórákat, zenei, néptánc és gasztronómiai programokat. Az önkéntességnek és a rászorulók támogatásának olyan formája ez, amely túlmegy a puszta adakozáson. Fő törekvésünk, hogy a támogatandó gyermekeket aktivitásra ösztönözzük. Segítünk nekik abban, hogy megismerjék kulturális értékeinket, megéljék az átörökítésre érdemes hagyományokat. Kitágítjuk látókörüket, pozitív, elérhető jövőképet mutatunk nekik. Felhívjuk a figyelmüket arra, hogy legyenek büszkék közösségük, szűkebb és tágabb környezetük hagyományaira, és azok váljanak életük aktív részévé.
Célom, hogy a kulturális önkéntesség eszközével a felsőoktatásban megszerzett ismereteimet, meglévő tudásomat és személyes példámat arra használjam, hogy az iskolás gyermekeknek – így a leszakadó térségek halmozottan hátrányos gyermekeinek is – segítséget nyújtsak a felzárkózásban.