Az év utolsó hónapjának dublini eseményei
A hónap elején a Hungarian Culture Days csapatának családi rendezvényekért felelős hölgyei úgy döntöttek, hogy idén egy Santa Workshop-ra keresztelt Mikulás-műhellyel ajándékozzák meg a dublini gyermekeket, kiknek jó részük egyébként is tagja a Túl a süveghegyen drámafoglalkozásnak, melyben már hetek óta készültek a műsorukkal való bemutatkozásra. A foglalkozáson egyébként 3-12 évesek korosztályaival foglalkozik hétvégenként Varnyu Kata és segítője Dressler Julcsi. A belefektetett munka meg is hozta a gyümölcsét: a sokszereplős mini előadás osztatlan sikert aratott a szülők körében, és egyben meghívást kapott a szokásos követségi adventi fogadásra is egy repetára. A Mikulás-műhelyben a gyermekek emellett a mézeskalács-készítés fortélyaival is megismerkedhettek. Mi több, a nap végén mindenki hazavihette a saját készítésű, és ott helyben frissen kisütött édességét, akárcsak azt az ajándékcsomagot, melyet a várva várt, ámde mégis váratlan pillanatban felbukkanó Mikulás osztogatott – ölbe véve minden gyermeket külön-külön. Az egész napos esemény egyébként karácsonyi vásárnak is beillett, ugyanis a helyi magyar árusoktól mézet, tortákat, kávét, könyveket, karácsonyi díszeket is vásárolhattak az odalátogatók, akik száma kb. 250-300-ra volt saccolható. A visszajelzések alapján mindenki elégedetten távozott a helyszínről – jó részük örömmel konstatálta, hogy pár hét múlva már a szilveszteri bálra érkezik majd vissza ugyanide. De mi még ne szaladjunk ennyire előre az időben!
A hónap derekén tartotta adventi fogadását a nagykövetség, mely pár éve egyfajta hagyományt teremtett ezzel Dublinban. A hangulat ezúttal is családias, szívet melengető volt, akárcsak a hónap másik általuk szervezett eseményén, a karácsonyi misén, melyen a homíliát Radics Dávid atya tartotta.
A karácsony előtti, illetve utáni napok hangulatához nagyszerűen illett két Dublinban élő magyar jazz muzsikus, Dobai Péter (szaxofon) és Erdei Péter (basszusgitár) koncertje. Az előbbi a Dublin legjobb szólistáiból verbuvált Conor Guilfoyles Octet tagjaként, míg az utóbbi a nevével is fémjelzett Osio/del Val/Erdei trióban csillanthatta meg ismét tehetségét az Arthur’s pubban, ahol áprilisban fellép majd az Ír-szigeten letelepedett Andreas Varady is triójával. Jó látni, hogy zenészeink ilyen sikeresek ideát (is)!
Különös örömöt jelentett számomra, hogy a hónap második felének két fő ünnepéhez sajátos módon én is hozzájárulhattam:
- karácsonyra egy magyar könyvespolccal leptem meg az itteni olvasóközönséget. Tettem mindezt a PRO HUNGARIS Kulturális Értékközvetítő Alapítvány jóvoltából, akiktől kb. 60 db Kalligram-kiadvány érkezett Dublinba, melyeket a folyóparti Panem olasz kávézó fogadott be, megfelelő miliőt biztosítva ahhoz, hogy a városközpontban tartózkodó honfitársaink a napi rohanásban megállhassanak egy pillanatra, és egy csésze kávé elfogyasztása közben kezükbe vehessenek akár nyomtatott magyar irodalmat is. A Könyvespolc a Panemban egyfajta kísérleti könyvtárként működik majd tagsági és kölcsönzési díj nélkül. A szabályzat nagyon egyszerű: ha valakinek megtetszik egy könyv, nyugodtan hazaviheti, csak jelezze az e célból létrehozott FB-csoportban – vagy a polcon elhelyezett noteszben –, hogy nála van, így azok, akik ugyanarra a könyvre várnak, tudják, hogy kivel lépjenek ezért kapcsolatba. A FB-csoport természetesen arra is lehetőséget nyújt, hogy a könyvekről élénk olvasói eszmecsere jöjjön létre, ahogy az ilyen irodalmi csoportokra jellemző. Ugyanakkor, ha két olvasó saját könyvet szeretne cserélni, de nincs rá lehetőségük, hogy személyesen találkozzanak, nyugodtan használhatják a polcot erre a célra is – mindez megvitatható a FB-csoporton belül, így az olvasóközönség lassan akár olvasóközösséggé is válhat! Friss örömünket sajnos beárnyékolta Grendel Lajos (a Kalligram egykori főszerkesztőjének) decemberi halála, mely így szomorú apropója lett annak, hogy egyszerre 4 kötete is a polcra kerüljön. Emlékének és írói nagyságának ilyen módon adóztunk.
- Az év utolsó napján pedig visszatértünk a Terenure Sport Clubba, ahol immáron 3. éve rendezhettem meg a (magyar) szilveszteri batyubált. A közel 100 fős vendégsereg ezúttal is kulturált keretek között, magyar zenére táncolva, pezsgővel koccintva, és magyar, illetve székely himnuszt énekelve búcsúztathatta az óévet, és kívánhatott egymásnak boldog új esztendőt.
