Először péntek kora este találkoztak a felnőttek a próbateremben, ahol kalotaszegi táncos továbbképzés indult a számukra. A jelenlévők Hortobágyi Ivett stuttgarti KCSP-ösztöndíjas és Józsa Tamás Budapestről érkezett néptáncpedagógus segítségével ismerkedhettek meg az erdélyi Méra település páros és férfi táncaival. A hosszú próbát éjfélig tartó beszélgetés zárta, majd sietve hazatért mindenki, mert másnap ugyanott folytatták, ahol előtte abbahagyták.
A szombati napon reggeltől délutánig forogtak a lányok és csapásoltak, a fiúk ismételték a lépéseket és az énekeket. A gyakorlás csak egy rövid ebédszünetre állt le, majd tovább tanulták a figurákat a lelkes táncosok a neves oktatóktól. Aztán 17.00-tól átadták a termet a kicsiknek, akiket népi játszóház várta Vass Mária vezetésével. A sok játékot és éneket a Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack című népmese követte, melyet Mária és Szabó Janka KCSP-ösztöndíjas bábjátéka tett még színesebbé. Ezután az elvarázsolt gyerekek saját kezükkel is elkészíthették a mese szereplőit fakanálból, ruhából és szöszből. A táncparketten az óvodásokat az iskolások követték, akik ezúttal Kalocsa, a felvidéki Gömör és az erdélyi Szilágyság ének- és mozgáskultúrájával ismerkedhettek meg Hortobágyi Ivett és Józsa Tamás irányításával.
Rövid szünet után ismét a felnőtteknek szólt a program. A Nyugati Szél Zenekar is megérkezett, ami Stuttgart környékén élő népzenészekből áll. A vonós banda hamarosan behangolt, és megszólaltak a próbáról már jól ismert kalotaszegi dallamok. Ez a megunhatatlannak bizonyuló zene többször visszatért az este folyamán, a mezőségi és a gömöri táncok között. A táncházat a fáradtságot nem ismerő két táncpedagógus vezette, kalauzolva a figurákat még nem ismerő résztvevőket a magyar néptánc végtelen motívumkincsében. Az intenzív táncházból hajnali 2.00-kor távozott az utolsó résztvevő, tudván, hogy reggel ismét tánc következik.
Vasárnap 10.00-tól délután 16.00-ig folyt a mérai ének- és táncoktatás, majd ahelyett, hogy a táncosok hazamentek volna végre pihenni, gyorsan viseletbe bújtak, és elutaztak a közeli Waiblingenbe, ahol egy helyi fesztiválon képviselték hazájukat különböző nemzetiségűek előtt. A műsor nagyon jól sikerült, a magyar népzenét halló magyarok rögtön odasereglettek, de a többi külföldi is nagy elismeréssel tapsolt a szívüket-lelküket beleadó táncosoknak.
Aztán végül mindenki hazatért, és elérkezett a megérdemelt pihenés. De a hétvégi tánc, zene, ének és fáradtság nagyon megérte, mert számos új figurával, élménnyel és tapasztalattal hajtotta mindenki aznap álomra fejét!
