A Svédországi Magyar Ifjak Társasága 1994-ben alakult. A SMOSZ vezetősége szükségesnek látta egy olyan fórum megteremtését, ahol az ifjúság számára lehetőség nyílik találkozókra, ahol az otthonról hozott magyar kultúrát tovább éltethetik, megtarthatják. E törekvés végül 1994 májusában, Tompa Anna és Bihari Szabolcs kezdeményezésére válhatott valóra. Az alapító közgyűlést Kovásznay Ádám vezette le.
A SOMIT évente 4 rendezvényt szervezett a svédországi magyarok számára, minden évszakban. A SOMIT tagok idővel felnőttek, családot alapítottak, gyermekek születtek és kialakult az igény a családi hétvégék megszervezésére is, mely kimondottan a gyerekes foglalkozásokra, programokra koncentrálódik. Így évente 5 rendezvényre bővült az éves program. Az idei családi hétvégét harmadszor tartották meg a kisgyerekes családok számára. A SOMIT alapcéljai közé tartozott az ifjúság összetartása, azonban ma már minden korosztály jelen van rendezvényeiken. "Most már egy nagy család vagyunk." - mondja, Bitay Zsolt, az egyesület titkára.
A tavaszi és őszi rendezvényük kötöttebb programokkal várja a résztvevőket, vetélkedőkkel, programokkal és meghívott előadókkal. A nyári és téli összejövetelük kötetlenebb. Nyáron sátortáborozás, egy közösségi hellyel. Itt helyet kap a horgászás, kenuzás, tábortűz, ki-ki maga kedve szerint. Télen, általában farsang környékén jelmez bállal, tánccal ünnepelnek.
A családi hétvége színes programokkal telt. Délelőtt jávorszarvasokat nézhettünk egy parkban, akik hozzá vannak szokva az ember jelenlétéhez. Várták jöttünket, és finom zöld falatokkal kényeztettük őket. Nemcsak a gyerekek számára volt élmény, hanem mi, felnőttek is nagyon élveztük a túrát.
Délután, Örsi Klára, a SOMIT programszervezője vetélkedővel hozta össze a csapatot. Öt csapat alakult ki, mindenki nevet választott magának. Sok nevetéssel, játékkal telt a délután. Jelen voltak a magyar mesék, faragtunk rímeket. Délelőtt és este zajlott a pingpong verseny, sportvetélkedők Kovács Gábor ösztöndíjas segítségével. Én dalra fakasztottam a gyerekeket, felnőtteket, mesedalokkal és operettekkel, a tánc is jelen volt. Este mesesarkot tartottam, ahol Benedek Elek Szép Cerceruskáját hallhatták a gyerekek. Ezután papírra vetettük a mesefiguráinkat.
Másnap délelőtt szintén napsütéses nap várt bennünket, sokat voltunk a szabadban. Közös nagy beszélgetések, nevetések, ami igazán összehozza a magyarokat. Különböző életutakkal, történetekkel találkozhat itt az ember és az a csodálatos, hogy mindannyian együtt vagyunk, hiszen a magyarságtudatunk összehoz bennünket.
A hétvégi program egyik szervezőjével, aki egyben vezetőségi tag is, Hartmann Barbara gondolataival zárom beszámolómat: "Tartozom egy svédországi magyar közösséghez, ami nekem fontos. Egyedül vagyok, és mégsem vagyok egyedül. Egy család vagyunk!"
