Az 1956-os forradalom ünneplése Új-Zélandon

/ Kemény Zalán /
kemeny.zalan képe
Hogy jut el valaki Magyarországról a világ legtávolibb országába, Új-Zélandra? Ki hajóval, ki repülővel. Ki önszántából, ki menekültként. Ki két nap alatt, ki évek vándorlásával. Mindenesetre az 1956-os forradalom leverése után, amikor 200 ezer magyar hagyta el hazáját, 1117-en közülük Új-Zélandra kerültek, és teremtettek új hazát maguknak. Tette ezt sok kaland és nehézség után, de összességében támogató, segítő környezetben, ami miatt mind ők, mind leszármazottaik hálásak a bajban segítő, befogadó államnak, az új-zélandi nemzetnek.
Kopjafafaragó és ötletgazdamagyar közönségkopjafafaragókTimes

Aucklandben, október 23.-án, vasárnap a Szent Patrik székesegyházban gyűltek össze a magyarok, hogy megemlékezzenek a forradalomról és a menekültjeiről is. Wellingtonban koszorúzás és emléktégla avatás volt a Magyar Millenium Parkban, majd vacsora és előadás a Parlamentben. A Nemzeti Könyvtárban magyar forradalmi kiállítás nyílik és pódiumbeszélgetés lesz a héten ugyanott.

Christchurchben a magyarok kopjafák avatásával emlékeztek a Beverley Parkban, majd a New Brighton-i magyar Klubban nyílt kiállítás. A kopjafaállítást az egész tágas közösség támogatta és a Magyar Klub vállalta a projekt véghezvitelét. Érkeztek adományok Új-Zéland többi magyar közösségétől is, de még Ausztráliából is. Három fafaragó mester dolgozott a kopjafákon és egy vasesztergályos, nagyon gondos és lelkiismeretes munkát végeztek mindenki megelégedésére. A kopjafák négyféle írással hirdetik a Szabadság és Barátság eszméjét, magyarul, székely rovásírással, angolul és maori nyelven is.

Kopjafafaragó és ötletgazda

A nap a St. Mary’s székesegyházban felekezetközi ünnepi misével kezdődött. A 80 fős tömeggel a kopjafák leleplezése után elénekeltük a Himnuszt, aztán a wellingtoni magyar nagykövet és az egyik kopjafafaragó mondott beszédet, majd áldást. Az egyik fiatal klubtag Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verséből mondott részletet, egy maori pap pedig szintén megáldotta ékes helyi nyelvén a kopjafákat.

A Klubház előtti sátorban megtekinthető volt a 60. évfordulóra készített kiállítás, amelyet az egész világba eljuttat a magyar diplomácia. A Klubházban ünnepi beszédet mondott a Nagykövet Úr, majd a történelmi háttérről adtam kétnyelvű előadást. Ugyanis a hallgatóságban több kiwi családtag, valamint közép-európai származású klubtagok is voltak. Márai Sándor: Mennyből az Angyal című versét két nyelven adtuk elő, könnyeket csalva a szemekbe, majd a magyar és az új-zélandi himnusz előadása következett. Az eseményt kiváló magyaros ebéd és kötetlen beszélgetés zárta.

Kopjafafaragók

Az esemény nagyszerűen sikerült, a sok munka meghozta gyümölcsét, és a Magyar Klub is újabb lelkes tagokkal gyarapodott. Wass Albert szavait hallom visszhangozni: „Percre se feledd, hogy testvéred minden magyar, bárhol is éljen. Összetartásban rejlik csak erő. Más ember földjén nincs számodra hely. Félvilágot is befuthatod, más ember földjén testvértelen leszel, s elfúj a szél, mint kósza őszi lombot, ha nemzetedről megfeledkezel!”

Az ünnepi évfordulóra és a Kopjafa-állításra is felfigyeltek az új-zélandiak, sok érdeklődő figyelmével és személyes emlékeivel találkoztunk. Sikerült az ünnepünket megjelentetni a helyi médiumokban is, mind az összes postaládába bedobott ingyenes hetilapokba, mind a fizetős lapokba sikerült bekerülni.

Álljanak itt példaként az írott sajtóban megjelent cikkek, cikkeink:

The Migrant Times – A Voice for All / Oct 19

Christchurch Mail / Oct 20

The Stuff / The Press / Oct 21

Newshub / Oct 23