Az előadás előtt a szokásos, 9 órai szentmisén vettem rész, amelyen Varga Péter atya, aki fele részben magyar plébános, bemutatott engem a közösségnek. A fogadtatás kedves volt. Mellettem pedig bemutatott az atya egy másik vendéget, aki a Szeged-Csanádi Egyhézmegye szerpapja. Ezek a szerpapok (diakónus) azok, akik áldoztathatnak is. Fontos egy plébánosnak az ilyen segítség, mert sok terhet levesz a plébános válláról.
A közösségből már ismertem néhány idősebb embert, hiszen többeknél voltam interjún az elmúlt félévben. Ők voltak azok, akik beszéltek nekem a régi időkről, a régi plébánosokról. Legfontosabb volt köztük Kőmíves János atya, aki többedmagával emigránsként érkezett 1952-ben Augsburgba és a rendszerváltásig szolgált a közösségben, segítette a magyar emigránsokat a beilleszkedésben. A szentmise után mindig szerveznek a helyiek agapét, azaz szeretetvendégséget a templom melletti közösségi házban. Itt mindenki kiszolgálhatja magát és beszélgethet a két hete nem látott magyarokkal. Ebben a teremben mutattam be 30-40 perces vetítésemet is. A fogadtatás nagyon kedves volt: láttam az arcokon az érdeklődést, és azt, hogy a világtalálkozó szellemisége, a videók, az élmény megfogta a közönséget. Az előadás végén kérdéseket is tettek fel, sőt volt olyan, aki szintén érintett volt. Ő is elmondta 2-3 percben, hogy a lengyel-magyar barátság milyen szépen kidomborodott a találkozó alatt. Egy történetet én is elmondtam ezzel kapcsolatban: a Magyar Görögkatolikus Metropólia csoportjával indultam útnak. A görögkatolikus testvérek engem, mint római katolikust rögtön befogadtak és jó barátságot kötöttem velük. Nagy élmény volt egy másik keresztény rítust gyakorló katolikusokkal részt venni az eseményeken. Számomra ez a része a katolicizmusnak sok izgalmat rejt. A csoportunkat családoknál szállásolták el. Engem is 5 (!) másik lánnyal egy lengyel házaspár Brzeskoban (lengyel kisváros Krakkótól 40 km-re) fogadott. Az első estén máris megtárgyaltuk, hogy a lengyel-magyar barátság milyen régi kapcsolatot. A „Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.", azaz a „Lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát.” nálunk is és náluk is aktívan a köztudatban van. Jó volt magyarként egy lengyelországi rendezvényen részt venni.
Az augsburgi magyar közösség mindig befogadó, nagyon kedvesek és szívesen látják a vendégeket. Az előadásom után többen megszólítottak és elmondták a történetüket, élményeiket a beilleszkedésről. Azt mindenki éreztette, hogy a missziónak milyen közösségteremtő ereje van. Habár nincs minden héten magyar szentmise, a hiányt az agapéval bőven tudják pótolni.
