2017-ben is folytatódik a magyar nyelv oktatás a Bethlen Közösségben

/ Török Karola /
torok.karola képe
A Bethlen Közösségben 2015 őszén kezdődött a magyar nyelvoktatás, amit az akkori KCSP-s ösztöndíjas indított el a helyiek kérésére. Ezt nem sokkal érkezésem után, 2016 szeptemberétől folytattam. A tanórák az élethosszig tartó tanulási központ (Lifelong Learning Centre) egyik kínálataként kerültek meghirdetésre, terveim szerint három ciklusra bontva: szeptember végétől Karácsonyig, januártól Húsvétig, majd Húsvéttól júniusig. Két szinten indítottunk csoportot: kezdő és haladó. A kezdő csoport számára heti egy alkalommal, keddenként tartok foglalkozás, mig a haladó csoporttal – a kis létszámra való tekintettel – előre egyeztetett konzultációkon találkozok.
Magyar óra a Bethlen KözösségbenMagyar óra a Bethlen KözösségbenMagyar óra a Bethlen Közösségben

Szeptemben a kezdő csoport 12 résztvevővel indult, amiből kilencen mindmáig rendszeresen járnak, szinte egy alkalmat sem mulasztanak el – ha mégis, azt igyekeznek bepótolni. Érdemes megemlíteni a kezdő csoport összetételét is: a kilencből, öten a Bethlen Közösség Központi Irodájának alkalmazottai, akik az otthon magyar múltjára és lakóira való tekintettel iratlan kötelességüknek tartják a nyelv minimális ismeretét. Ketten az otthon lakói, akik a magyar kultúra iránti érdeklődésből járnak az órára, míg egy ügyvéd házaspár a magyar állampolgárságra törekedve tanul magyarul. December 21-én, amikor véget ért az első ciklus, már alig várták január 3-át, hogy következzen a folytatás.

Januártól egy kimondottan nyelvtani kérdéseket taglaló órát is bevezettünk. Így, a tanulási központban két egymást követő nyelvórát tartunk szintén keddenként. Bár a „nyelvtan órára” csak négy résztvevő tud maradni, a csoport többi részének mindig a következő heti óra elején néhány mondatos összefoglalót tartanak a múltóra nyelvtani anyagából. E gyakorlat lényege, hogy a résztvevők ismételjenek, a hiányzók könnyen bepótólhassák az anyagot, én pedig kijavíthassam a helytelenül rögzűlt információt.

Meglátásom szerint a módszer bevállt, mert a csoport nagyon jól halad: már néhány tő mondatban be tudnak mutatkozni, azaz a nevüket, foglalkozásukat, hobbijukat, származásukat el tudják mondani. Az ételek különféle csoportjait is sikerült megtanítanom, így már tudnak a piacon és különböző boltokban gyümölcsöt, zöldséget, hústerméket és pékárút vásárolni, illetve a vendéglőben néhány italt, alapvető fogásokat (csirkepaprikás, húsleves, fasírt stb) és desszertet rendelni vagy kérni. A nyelvtan órák alatt már a szavak toldalékolásáig is eljutottunk, miután a létige ragozását is begyakoroltuk és az ikes igék ragozására is sort kerítettünk, kiegészítve a határozott és határozatlan névelő, illetve a gyakori kötőszavak és módosítószavak használatával. A legutóbbi órán pedig már egyszerű mondatok szerkesztésével próbálkoztunk.

A magyarórára járókkal kapcsolatban az is megemlítendő, hogy nem csupán a nyelv, hanem a kultúra iránt is érdeklődnek: októberben részt vettek az 56-os forradalom 60. évfordulója alkalmából szervezett műsoron, a február második hétvégéjére tervezett farsangi mulattságra néhány népdallal készülnek, ugyanakkor a március 15-ei ünnepséget is közösen tervezzük. Ezekre a kulturális eseményekre hajlandók, a magyarórán felül, plusz időt áldozni. Javaslatukra tehát a műsorokra előkészítő próbákat a magyarórákon kívül tartjuk.

Örömmel tölt el, hogy ilyen lelkes csapattal foglalkozhatok. Jólesik látni a magyar nyelv és a kultúra iránti érdeklődésüket, melyet számtalan cselekedettel bizonyítanak. Például az otthon egyik amerikai alkalmazottja úgy döntött, hogy nyaralásképpen családjával Magyarországra látogat. Az ügyvéd házaspár pedig, akiknek még a nagyszüleik menekültek ki Amerikába, azt tervezik, hogy a magyar állampolgárság megszerzését követően az év egy részét rendszeresen Magyarországon töltsék.