Országismeret az online felületeken
Az Isztambuli Hétvégi Magyar Iskola szervezése szinte napi rendszerességű, magyar kultúrával kapcsolatos programajánlót épített fel a karantén – és itt kijárási tilalom! – idejére. Kovács-Sert Zsuzsanna a már említett „Ringó” csoportjával tartotta fenn a kapcsolatot állandó vasárnapi hangszerkíséretes énekoktatásával. A szülők, érdeklődők is bekapcsolódhattak a csoportos éneklésbe vasárnaponként, illetve a kánon-szerda is már jól bevált dalolófelület lett Zsuzsanna vezetésével. Ezen kívül a gyerekek a „Rajzos péntek” alkalmával Fekete Hajnal ajánlásával és témafelvetésével kedvükre rajzoltak. A rajzokat beküldték és az internetes felületre ezek is felkerültek. A magyar konyha „művészetét” Gáspár Marianna segítségével élhettük újra. Ő fázisfotókkal, receptekkel örvendeztette meg közönségét heti rendszerességgel. Az Iskola facebookos oldala általános és folyamatos magyar kultúrprogram-ajánlót is osztott meg pl. film, koncert, népmese vagy kiállítás témakörben.
Jómagam egy új sorozatba kezdtem. „Magyar tájakon” címmel igyekeztem egy-egy jellegzetesebb tájegység kultúrájából kisfilmet készíteni vetíthető formátumban ugyanúgy, mint az előző időszak néprajzi sorozatában. Céljaim közt volt, hogy a kedvcsináló mellett, egy élményalapú, néhol személyes hangvételű tájékoztatót nyújtsak. Az első részben Somogyország címen a Dél-Dunántúl szépségeiből válogattam az utazó szemével, a másodikban Palócföldet jártuk be virtuálisan. A harmadik tájegységben szándékosan a rokonnépi szemlélet volt a cél, melyen keresztül a Kunság kultúrájába tekintettünk bele. A negyedik kisfilm a hétvégén jelenik meg, itt a két Sárköz világa szólal meg, mely méltán jelképe lehet összmagyarságunknak. Igyekeztem mindegyiknél élő énekszóval kedvet csinálni, de záróképben tájjellegű ételek receptjével is próbáltam bővíteni az információk körét. Múzeumainkra is felhívtam a figyelmet, valamint fontosnak tartottam hungarikumainkat is megemlíteni, ahol ez jelent volt. Mindezeknek török fordítását az Isztambuli Magyar Intézet munkatársai biztosították, mely által az Intézet honlapján török közönségünk is óriási lelkesedéssel követte nyomon munkánkat.
Az ankari magyar olvasóközönségnek is cikkeztem rendszeresen. A KultAnkara folyóiratot Holocsi Balázs szerkesztette, illetve saját riportjaival is gazdagította. Ide a betyárokról és a pünkösd szokásairól, a csíksomlyói búcsú hungarikummá válásáról is írtam.
Lassan lezárul a csak virtuális valóságokban időző kapcsolattartás, és erős hittel várjuk a valós találkozások időszakát. A figyelem ébren tartása, sőt felkeltése olyan erős tartalmakat nyújtott az Isztambulban élő magyaroknak, hogy méltán remélhetjük az elkövetkező rendezvények teljes sikerét, a közönség jelenlétét.
