A szervezők számára is meglepő módon több mint 60-an regisztráltak az eseményre. Nagyon szép napot töltöttünk együtt a Bogotától mintegy 40 km-re található kis városkában, az egyik körtag, Meleg András telkén, ahogy itt hívják: a finkán. A nap elején a köszöntések után közösen énekeltük el a magyar, majd a kolumbiai himnuszt. Az együttlétet a családok bemutatkozásával kezdtük, mindenki pár szót mondott magáról, hiszen sokan itt találkoztak először.
Nagy öröm, hogy a magyar nyelvet kevésbé jól beszélők is igyekeztek megszólalni magyarul. Utána együtt készítettük elő az ebéd, a babgulyás hozzávalóit, amiből a nagy létszámra való tekintettel két bográccsal is főztünk. Az eseményen jelen volt a Pécsi Tudományegyetem küldöttsége: Schóber Tamás karmester és zeneszerző, valamint Jarjabka Ákos a Diszpóra Hálózat Projekt vezetője, rektori megbízott. Tamás zenés foglalkozásra, daltanulásra gyűjtötte maga köré a gyerekeket, Ákos pedig az egyetem diaszpóraprogramjait, lehetőségeit ismertette.
Mivel húsvét előtt ez volt az utolsó közös alkalom, így hagyományos magyar technikával, berzseléssel tojást is festettünk. Mindenki ámulva nézte, hogy milyen szép színűre tudja festeni a hagymahéj a tojásokat. A gyerekeket megörvendeztetve – és egyben a felnőtteket megtanítva a szokásra - fészkeket dugtunk el a kert kieső részeiben, amiket nagy örömmel kerestek meg.
Az ebédet közösen fogyasztottuk el, majd az időközben előkerülő borokat kóstolgatva énekeltük az első bogotai táncházban tanult szigetközi dalokat.
