"Egyetlen hazánk van: ez a magyar nyelv." / Kányádi Sándor/
1989 karácsonyát Rahón töltöttem. A család, ahova befogadtak szentestére, várta a betlehemezőket. Több csoportban érkeztek korosztályonként a „csapatok”. Mindegyikük az akkor még élő hagyomány rendje szerint – magyarul! - mutatta be a betlehemi játékot, énekeltek, eljárták a pásztorok táncát. Érkezett egy tizenévesekből álló csapat is, majd a háziasszony büszkén mutatta, hogy az egyik legény az ő fia. Mikor meg akartam köszönni neki a játékot, kiderült számomra, hogy nem ért magyarul. Szülei magyarul beszéltek, de érződött az ukrán szóhasználat. Sajnos fiúk, mivel nem magyar iskolába járt, már nem tanult meg írni-olvasni és magyar nyelvtudását is elvesztette. Mikhail, azaz Mihály hibátlan magyar akcentussal, szép dallamívekkel kántált.
Ez a karácsonyi élmény a mai napig élénken él bennem. Hasonlókat tapasztaltam a rákövetkező karácsonykor is az erdélyi Mezőségen – ahol még Kallós Zoltánnal járhattam több faluban – magyarul éneklő, de már magyarul nem beszélő gyermekekkel, fiatalokkal.
Néptáncoktató tevékenységemet, táncegyüttesi életet szervező munkámat meghatározza, hogy a népi kultúra megtanulása, művelése ne csak egy szubkultúrára jellemző mozgalom, szórakozási forma legyen. „Nincs rossz táncos” – szoktam idézni Karsai Zsigmondot, csak a szándék létezik, hogy szeretünk-e, akarunk-e magyarul táncolni, énekelni vagy a népművészet bármely formáját művelni.
A Kőrösi Csoma Sándor Programba való jelentkezésben motivált az a tapasztalat, melyet az itthoni közösségekben végzett munka jelent; és motivál az felelősség és lehetőség, hogy a magyar népi kultúra – néptánckincs, táncegyüttesi gyakorlat – megismertetése, átadása olyan közösségekben történjen, ahol a magyarul már kevésbé beszélnek, ugyanakkor magyar érzelműeknek tartják magukat.
Feleségemmel, Léránt Andreával felváltva veszünk részt a programban, egymás munkáját kiegészítve, segítve, ahogy eddig is tettük.
2019-ben KCSP ösztöndíjasként fél évet töltöttem Dél-Amerikában, rengeteg barátot szereztem, akikkel a mai napig megmaradt a kapcsolat. Azt gondolom, hogy az ott megszerzett tudást kiválóan tudom majd hasznosítani a kolumbiai magyar közösségben.