P. Rupert Mayer német jezsuita szerzetes az első világháborúban a magyar-román fronton, a magyar oldalon tábori lelkészként szolgált. Száz évvel ezelőtt, 1916. november 16-án szenvedte el első sérülését: az ojtozi fronton éjszakai őrjárat idején egy visszacsapódó fenyőág megsértette mindkét szemét. A közeli Brassóban orvosolták sebeit. Ugyanazon év végén, 1916. december 30-án másodszor is megsebesült: a kosteleki fő utca és a Gyepecére vezető utak kereszteződésénél, Szulca patak régi fahídján két becsapódó lövedék között akart átugrani, amikor a második lövedék térden alul szétzúzta a lábát, melyet amputálni kellett. Az idei megemlékezést a kostelekiek Rupert atya születésének (1876. január 23.) 140. és háborús sebesüléseinek 100. évfordulójához kapcsolódóan tartották október 22-én.
A megemlékezők reggel fél 10-kor kezdtek el gyülekezni a Csíki-havasokban rejtőző, egykor Szépvízhez tartozó, a második világháború után Bákó megyéhez csatolt, ma Ágas községhez tartozó kis falu, a Gyulafehérvári Főegyházmegye legkeletibb plébániája, Kostelek alkalmi szabadtéri oltáránál, és a fájdalmas rózsafüzért, amit a helyi rózsafüzér társulatok vezetésével elimádkoztak, a háborúkban elesett, hősi halált halt katonákért ajánlották fel. A Málnási Demeter kosteleki plébános köszöntőszavai után megkezdett ünnepi szentmisén vele és Vencser László főcelebránssal együtt koncelebrált Gábor Zoltán szépvízi, Salamon József gyimesbükki és Vass Nimród gyimesfelsőloki plébános, Berszán Lajos tiszteletbeli kanonok, a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceum lelkiigazgatója, továbbá a gyakorlati évét Gyimesbükkön töltő, gyergyóalfalvi születésű, gyulafehérvári főegyházmegyés teológushallgató, Máté Szilveszter. A kántori szolgálatot – az énekrend vezetését – a gyimesbükki Tankó Előd tanár és a kosteleki születésű, Csíkszeredában élő Csilip Edit végezte.
Szentbeszédében Vencser László először áttekintette P. Rupert Mayer életútját, majd a szerzetes ismert imájának „Uram, úgy legyen, ahogyan Te akarod!” soráról azt mondta, abban visszacseng a Miatyánk kérése: „Legyen meg a Te akaratod!” Ő így élte életét: elfogadta és teljesítette Isten akaratát – hangsúlyozta Vencser László. Hozzátette: De bátor is volt, akár a mai nap szentje, II. János Pál pápa, aki a ’70-es évek végén, a kommunizmus idején tett lengyelországi látogatásakor honfitársaihoz szólva belekiáltotta a világba, hogy „Ne féljetek!” Ezt teszi ma is: P. Ruperttel együtt kiáltja felénk: „Ne féljetek!” Legyünk bátrak, mert ezt akarja Isten. Ő velünk van – biztatott Vencser László, majd így folytatta: P. Rupert Mayernek volt bátorsága kimondani az igazságot. Márton Áron, Jakab Antal is kimondta az igazságot. A kostelekieknek is beszélniük kell, amihez az anyanyelvüket gyakorolniuk szükséges. „Szent Pál a mai szentleckében a különféle adományokról, képességekről beszél. A kostelekiek is különféle képességekkel rendelkeznek. Nekik is kell ezeket használniuk, így teljesítve küldetésüket. Az evangéliumban hallottuk, hogy Isten az apostolokkal munkálkodott, akiket mennybemenetele után elküldött hirdetni az evangéliumot. A kostelekiekkel is együtt munkálkodik Isten. Hozzájuk is küldött és küld embereket, papokat, akik segítenek nekik, hirdetik Isten üzenetét. Figyeljünk oda a példaképekre, kövessük őket, hallgassunk a hozzánk küldött emberekre, prófétákra” – zárta szavait Vencser László.
A szentmise után Tisztelet a hősöknek címmel versekből és katonadalokból összeállított műsort adtak elő a kosteleki gyerekek, köztük Vrencsán Anita, a 2015-ös Fölszállott a páva különdíjasa. A műsort két, a kosteleki magyar foglalkozásokat tartó pedagógus, Bardócz Noémi és Vaszi Levente, a 2014-es Fölszállott a páva közönségdíjasa tanította be.
Két tizedik osztályos diák, Váta Gábor és Kiss Árpád hegedű- és gardonjátékában gyimesi dallamok is felcsendültek. A fiatalok produkciója után a közösség elhelyezte az emlékműnél a kegyelet koszorúit, majd az ünnepi ebéd után a helyiek bemutatták a vendégeknek Kosteleket, azon belül is a Magyar Házat és a nemrég felújított katolikus templomot.
Köszönjük vendéglátóinknak a maradandó élményt, de mindenekelőtt azt, hogy ekkora tisztelettel fordulnak a múlt értékei felé.
Boldog Rupert Mayer
Rupert Mayer atya 1876. január 23-án született Stuttgartban, hatgyermekes családban. Különböző német egyetemeken filozófiát és teológiát tanult, ezt követően választotta a papi hivatást. 1899-ben szentelték pappá 23 éves korában. 1900-ban lépett be a jezsuita rendbe. 1912-ben Münchenbe került, lelkipásztori és szociális munkát végzett: katolikus és emberi közösséget kellett teremtenie a nagyrészt szegény sorsú gyári munkásoknak. A veszélyeztetett családok védelmére megalapította a Szent Család Nővérek közösségét. 1914-ben, az első világháború kitörésekor önként jelentkezett tábori lelkésznek. 1915 nyarán Galíciában, majd a francia fronton, azután pedig Erdélyben szolgált. Segítőkészségével és bátorságával kivívta a rábízott katonák megbecsülését és szeretetét. Az 1916-ban Kostelek közelében elszenvedett sérülése és bal lábának elvesztése után, a csíkszeredai, majd a kolozsvári hadikórházi ellátását követően visszatért Münchenbe, folytatta kiemelkedő lelkipásztori és szociális tevékenységét mint a város „falábú apostola”. Beszélgetéseiben többször emlegette az „Erdélyben megboldogult lábát”. Szónoklatait nagy tömegek hallgatták. Gyakran felszólalt munkásgyűléseken is: a háború utáni első években küzdött a marxista-kommunista befolyás ellen, kifejtve a keresztényszocialista elveket. Már a húszas években felismerte a nemzetiszocialista eszmék veszélyességét, és nyilvános beszédekben is kijelentette: hívő katolikus nem lehet a nemzetiszocialista mozgalom tagja. A hitleri hatalomátvétel után szóban és írásban is az ellenállás szükségességét hangsúlyozta. Beszédeiben többször élesen kritizálta a kormányzat intézkedéseit. 1937 júniusában a Gestapo letartóztatta, és a bíróság féléves börtönbüntetésre ítélte. A müncheni polgárok és a müncheni bíboros-érsek heves tiltakozására először szabadon engedték, majd 1938 januárjában újra letartóztatták. 1938 májusában amnesztiával szabadult, de 1939 novemberében harmadszor is elfogták, mivel nem volt hajlandó betartani a rá kirótt prédikálási tilalmat. Ekkor a sachsenhauseni koncentrációs táborba szállították. Egészségi állapotának romlása miatt 1940 augusztusában a táborból kiszabadult ugyan, de az ettali bencés kolostorba száműzték. A rendházat nem hagyhatta el mindaddig, míg az amerikaiak 1945 márciusában el nem foglalták Münchent. 1945 márciusában visszatérhetett Münchenbe és folytatta igehirdetői tevékenységét, visszanyert szabadságának azonban nem sokáig örvendhetett: 1945. november elsején, Mindenszentek ünnepén prédikáció közben agyvérzés érte és még aznap elhunyt, életének 70. évében. II. János Pál pápa 1987. május 3-án a boldogok sorába iktatta. Kostelek mellett a csíkszeredai Millenniumi templomban a Boldog P. Rupert Mayer-kápolna is őrzi emlékét, benne Márton Árpád festőművész Rupert-falfestményével.
