"Köszönjük neked, szent király, hazánkat és önmagunkat.." Szabó Magda: Amit tettél, az ég csodája volt
Augusztus 17-én a magyar államalapítás több mint ezer éves örökségét ünnepelte közösségünk Brisbane-ben. Nemcsak egy történelmi eseményre emlékeztünk, hanem önmagunkra is: arra, hogy kik vagyunk, és mit jelent magyarnak lenni a hazától távol.
Sipos Ika elnökasszony hálás szívvel köszönte meg a Magyar Ház látogatóinak a bizalmat, melyet már 5 éve élvez, és buzdított mindenkit arra, hogy minél több alkalommal látogassanak el a Ház rendezvényeire.
Az ünnep hangulatát a gyermekek műsorának elején Kodály Zoltán egyik kórusművének részlete tette igazán magasztossá, emelkedettebbé. Ezután Szabó Magda szavai idézték meg Szent István alakját, majd a legkisebbek szavalatában meghallgathattuk Szilágyi Domokos Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga című versét. Őket követték a kamasz korúak, akik Faludi Ferenc Szent István királyról szóló költeményét tolmácsolták.
Egy meghitt dalban csendült fel a gyermekek tiszta hangja „Magyarok fénye, ország reménye, légy áldott Szent István király…”. Az ezt követő beszédben emlékeztettem a jelenlévőket arra, hogy Szent István király nem csupán országot alapított, hanem jövőt épített – olyat, amely a rend, a keresztény értékek, a közös kultúra és a fennmaradás reménye köré szerveződött. Magyarország fennmaradt minden történelmi vihar, háború, forradalom és szétszóratás ellenére.
És fennmaradtunk mi is, itt, távol a Kárpát-medencétől, a Tiszától és a Balatontól. Brisbane és környékén is él a magyar szó és a Magyar Házban minden alkalommal, amikor egybegyűlünk, ott is megszólal a népdal, illatozik a halászlé és a marhapörkölt a bográcsokban, gyermekeink tanulják az édes anyanyelvet. Ez nem puszta nosztalgia – hanem csendes államépítés, nem kőből és vasból, hanem szeretetből, hűségből és közösségből.
Idéztem Szabó Magda Amit tettél, az ég csodája volt című művéből:
„Köszönjük neked, szent király, hazánkat és önmagunkat, ezt az első ezer évet itt, kérünk, ne vond el rólunk romolhatatlan jobbodat […] Amit te tettél, valóban az ég csodája volt, hitet adtál, jövendőt és anyanyelvünk legfigyelemreméltóbb elvont főneveit: józan határú emlékezés, felejtés és bocsánat.”
Az üzenet világos: emlékezzünk mindarra, ami összeköthet bennünket; felejtsük el a sérelmeket, bocsássunk meg, és keressük a közös pontokat, amelyeken keresztül kapcsolódni tudunk egymáshoz. Mert a haza nem csupán a 90 ezer négyzetkilométer, ahol Magyarország ma elhelyezkedik. A haza ott van, ahol magyar szó hangzik, ahol magyar dal csendül, ahol magyar közösség éli, éleszti örökségét – és legfőképpen ott, ahol szeretet és összetartozás él.
Bozsik Tamás felemelő szoprán szakszofon játékával, Balázs-Kuchar Éva a Kodály által "legszebb hangszer"-nek tartott varázslatos énekhangjával járult hozzá ahhoz, hogy ez a nap is emlékezetes maradjon. Duga Feri pedig nosztalgikus, örökzöld dalaival mozdította ki a székekből az ellenállhatatlan bográcsos ételektől eltelt közönséget, hogy a tánc se maradjon el az ünnepnapon.
A gyermekek műsorának zárásaként - hogy együtt dobbanjon a szívünk - a közönséggel együtt újra elénekeltük a Szent István királyról szóló dalunkat, mintegy megpecsételve az összetartozás érzését, amely Szent István örökségeként él tovább bennünk – bárhol is vagyunk a világban.
