P. Rupert Mayer német jezsuita szerzetes az első világháborúban a magyar-román fronton, a magyar oldalon tábori lelkészként szolgált. Száz évvel ezelőtt, 1916. november 16-án szenvedte el első sérülését: az ojtozi fronton éjszakai őrjárat idején egy visszacsapódó fenyőág megsértette mindkét szemét. A közeli Brassóban orvosolták sebeit. Ugyanazon év végén, 1916. december 30-án másodszor is megsebesült: Sulca patak fahídján két becsapódó lövedék között akar átugrani, amikor a második lövedék térden alul szétzúzta a lábát, amelyet amputálni kellett. A háborút követően visszatért Németországba; 1945. november 1-jén hunyt el. 1987. május 3-án Szent II. János Pál pápa a boldogok sorába iktatta. Születésének (1876. január 23.) 140. és háborús sebesüléseinek 100. évfordulójához kapcsolódóan október 22-én megemlékezést tartottak azon a helyen, ahol a második sérülését követően ellátták: a Bákó megyei Kosteleken a tiszteletére állított emlékműnél. A szentmisét dr. Vencser László, az ausztriai idegen nyelvű pasztoráció országos igazgatója mutatta be jelenlévő paptársaival.
