Játékos kalandozás az ütőhangszerek világában
Standovár Mátyás a budapesti Zeneakadémián kezdte tanulmányait, de 2017 januárjától a Göteborgi Egyetem hallgatója, a szimfonikus zenekari mesterképzést végzi, s a doktorin gondolkodik. A foglalkozás után adott interjújában arról is beszélt, hogy kiköltözésekor milyen nagy segítségére volt a GöFi (Göteborgi Fiatalok – melynek alapítója a KCSP volt ösztöndíjasa, Stumpf Anna) abban, hogy minél hamarabb megtalálja a helyét az új környezetben. A helyi magyar közösséggel elsősorban a zenén, a dobtanításon keresztül tartja a kapcsolatot, hiszen az összes növendéke magyar.
Göteborgban az otthon, az otthonosság érzése hiányzik neki a legjobban, valamint az a kapcsolatrendszer, amit szülővárosában, Budapesten alakított ki az évek során. Tervei szerint hazatér majd Magyarországra. Most azonban ne rohanjunk ennyire előre, egyelőre annyi biztos, hogy elkezdődött az ütős foglalkozás.
Mátyás ritmusgyakorlatokkal indít, a szülők és a gyermekek egyaránt élvezettel követik az utasításait, hogy aztán az együtt dobolás közös örömébe olvadjanak, felfedezve, hogy tulajdonképpen az emberi test is egy hangszer – a térdünket ritmusosan csapkodva, kezünket összeütve, lábunkkal a földet döngetve számtalan hang hívható elő.
Hogy a kolomp miféle ütős hangszer, azt eddig csak-csak el tudtuk képzelni, de most már nem jövünk zavarba a marimba vagy a vibrafon hallatán sem. Mátyás amellett, hogy néhány szóban bemutatja a hangszereket, mindegyiket megszólaltatja és lehetőséget biztosít arra is, hogy bárki kipróbálhassa, aki csak szeretné. Valamivel hosszabban a marimbán és a vibrafonon láthattuk-hallhattuk játszani. Azután különféle kisebb ütőhangszereket osztogat szét a közönség gyermek tagjai között, s az irányításával ritmusvonat „száguld” végig a termen, a sikerélmény érzete rengeteg mosolyt, gyermekkacajt csalt elő a vonatozókból.
Talán „csak” egy kellemes, önfeledt délutánt tölthettünk el így egymás között mi, zenélgető magyarok, de az sem kizárt, hogy egy gyermeki lélekben most dőlt el, hogy: – Én is szimfonikus zenekarban szeretnék egyszer játszani! Örömteli, hogy ennyien eljöttek az eseményre: mintegy harmincan voltunk – Mátyásnak pedig ezúton is köszönjük a tartalmas bemutatót!
