Tiszta fényből egy cseppnyi láng

Tiszta fényből egy cseppnyi lángot adni vagy kapni felemelőbb érzés?

/ Lakatos Fanni Anikó /
lakatos.fanni.aniko képe
A Torontó, Hamilton és Kitchener környéki lelkes fiatalok idén Karácsonykor vették a bátorságot és választ kerestek a fenti kérdésre. Habár nem teljesen tudatosan ez a keresés volt a cél, így az utólagos lecsengésekben mégis csak ez az, amit magunkkal viszünk.
Karácsony igaz történeteKarácsony igaz történeteKarácsony igaz története

2024. december 15-én huszonöt fiatal gyűlt egy színpadra és ajándékozta meg a jelenlévő vendégeket az idei Karácsony talán legmeghatóbb ajándékával. Egy olyan színjáték részesei lehettek a gyerekek és fiatalok, amely igazán nyomatékossá teszi a diaszpóra magyarságának az összetartó erejét, a mindig megható hovatartozás könnybe lábadt érzéseit.

A szereplők három felvonásos színdarabbal lopták be magukat a közönség szívébe,aminek egésze egy karácsonyi történetet foglalt magába. A történet egy “Magyarországon játszódó múltbéli” jelenettel kezdődött, ahol a kis unokák kíváncsiskodó tekinteteiből és a nagyszülők bölcs szavaiból nyílt ki a nagy, karácsonyi meséskönyv. 

Ez a meséskönyv a második felvonást, vagyis az igazi Betlehemes játék főbb mozzanatit tárta a nézők elé, leginkább az ehhez választott dalok elmesélésével. A kis Jézus megszületését, a pásztorok, királyok odaadó ajándékozását, József és Mária legnagyobb boldogságát a “jelen kanadai” kis családi részlet folytatta.

A klasszikus karácsonyi rohanások, feszültségekbe torkollott készülődések és egy Magyarországról érkezett szívszorító, de annál szeretetteljesebb levél üzenete aggatta fel az idei díszeket a szúrós fenyőágakra. Az angyal az árnyjátékból kisétálva, a második és a harmadik felvonás között egy üzenetet hordozott a feszültségtől kialudt adventi gyertyák újragyújtásával, és azok szétosztásával.

Amint újra gyúltak a lángok egymásnak adva vágyott mindez tovább és tovább... megszólalt a zongorával kísért Add tovább című dal. A megfagyott “múlt” szereplői felolvadtak, betlehemes szereplők is bevonultak, a jelen család tagjai pedig már egymás közt gyertyát gyújtogattak. Hogy miért? Hiszen ”Ez a Karácsony igazi meséje - fejezte be Nagyapám ott a kandalló mellett, azon a régi-régi karácsonyi estén”- hangzott el a záró mondat, és addigra már az egész terem megtelt apró kis lángokkal. Kis kezekben tartott mécsesek, kis szívekbe férkőzött színpadi érzések, sziporkázó tekintetek, otthonokba vitt melegségek.

Hálásak vagyunk a szereplőkért, a szülőkért a hamiltoni cserkészcsapatok, a Kodály, a Kossuth és a Rozmaring Táncegyüttesek, Kőrösi Csoma Sándor program ösztöndíjas társak támogató együttműködéséért és a végső sikeres, szeretettel teli karácsonyi közös élményért!

Áldott Ünnepeket kívánunk mindenkinek, és ne feledd: ha teheted, te is add tovább!