Avagy egy ösztöndíjas mindennapjai
Pedig talán pont az egyszerű hétköznapok jelentik azt, hogy minden rendben van. Minden jól van úgy, ahogy van. És nem kell semmi nagyszabásúnak történnie ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Egyszerűen csak meg tudunk pihenni valamiben, ami hétköznapi.
Mi ösztöndíjasok elég ideje vagyunk már az országban ahhoz, hogy egyszerűen csak bele tudjunk merülni a hétköznapokba. Nem tartunk már minden egyes kimozdulást egy izgalmas kalandnak. Így válik lényegében hétköznapivá az is, hogy eljárunk a közösségeink iskoláiba, eseményeire. Még akkor is, ha mindezt egy hosszabb vonatút előzi meg.
Az Egyesült Királyság nagy. Ehhez mérten pedig nagyszámú magyar közösség él itt. Így mi ösztöndíjasok is több helyre vagyunk beosztva, ami azt eredményezi, hogy olykor egy vagy másfél órás vonatútba is telhet eljutni egyik városunkból a másikba. És bár ez a kalandozás nem olcsó, de az ember valahogy mindig megtalálja a maga legjobb útját és az útjában a szépséget. Például, amikor két és fél órás vonatútra fizettem be, mert sokkal olcsóbb volt, mint a többi jegy, és sose bántam meg, mert a táj egyszerűen mesés volt.
De ha meglátod a szépséget az egyszerű dolgokban, akkor igazán boldoggá tud tenni téged csak annyi is, hogy leutazol Readingbe és kicsit együtt vagy az ott élő magyarokkal, miközben megtartasz egy tanítási órát. Velem pedig most mindössze ennyi történt, de ezt hihetetlenül élveztem.
A Readingi Magyar Iskolában három csoport működik, amin kívül van még egy foglalkozás a babáknak is. Olykor csak a csoportok közt szaladgálva segédkezek. Máskor a büfében dolgozom, megint máskor pedig én vagyok a felelős a középső csoport tanórájáért. Ahogyan most is.
Ez a korosztály a magyar és angol ABC közötti különbségekkel foglalkozik. Ezen az alkalmon pedig igyekeztem minél nagyobb hangsúlyt fektetni a mi nyelvükben fellelhető mássalhangzók és magánhangzók helyes kiejtésére és leírására. Játszottunk a hangokkal, a betűkkel, gyakoroltuk az olvasást és egy kicsit még az írást is. A lényeg az, hogy a gyerekek jó hangulatban, játékos feladatok révén ismerkedjenek a magyar nyelvvel. Jó emlékekkel gazdagodjanak és szívesen térjenek vissza az iskolába alkalomról, alkalomra.
Az órák után egy kis közös játék és tánc volt. A büfében pedig egész délután lehet csemegézni a finomabbnál finomabb magyar nassolnivalók közül válogatva. Talán nem mondok újdonságot azzal, hogy természetesen a palacsinta a legnagyobb kedvenc.
Én mindig nagyon jól érzem magam a Readingi Magyar Iskola tanítási napjain. Akkor is, ha épp semmi izgalmas vagy nagyszabású nem történik. A lényeg, hogy együtt vagyunk, jókat beszélgetünk, és eltöltünk egy jó délutánt közösen.
