A Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként kivételes élmény testközelből látni és segíteni a diaszpórában élő magyarság hagyományőrző munkáját. A Melbourne-i Fonó Táncegyüttesnél töltött időszakunk egyik fénypontja volt a júniusban megrendezett 3 napos edzőtábor, ahonnan mindenki élményekkel feltöltődve térhetett haza.
Az esemény már az első pillanattól kezdve hihetetlenül barátságos és családias hangulatban telt. Külön köszönet illeti a szülőket, akik egész hétvégén fáradhatatlanul gondoskodtak rólunk: az isteni finom, házi készítésű ételeknek köszönhetően igazán otthon érezhettük magunkat, és minden energiánk megvolt a sokszor kimerítő, de annál vidámabb próbákhoz.
A hétvége folyamán rengeteget táncoltunk, a szakmai munka pedig minden korosztály számára tartogatott kihívásokat és sikerélményeket. A legkisebbeknek népi játékokat tanítottunk, amelyeken keresztül játékosan ismerkedhettek meg a magyar hagyományokkal és a közös mozgás örömével. Ebbe a munkába nagy örömünkre egy másik KCSP ösztöndíjas, Dorogi Enikő is bekapcsolódott, aki énekeket tanított a gyerekeknek. A nagyobbak eközben a somogyi táncok alapjaiba kóstolhattak bele. Külön öröm és büszkeség volt látni, ahogy a tábor végére már a fejükön egyensúlyozott üveggel is magabiztosan és ügyesen ropták.
A felnőtt csoporttal vajdaszentiványi táncokat tanultunk, és nagy előrelépést tettünk egy új koreográfia elkészítésében, hogy azt a jövő hónapban már be is mutathassák a közönségnek. A felnőttek próbájához két további ösztöndíjas társunk, Jaró Eszter és Várdai Levente is csatlakozott, akik a csapattal együtt sajátították el a vajdaszentiványi motívumok csínját-bínját. A próbák során végig igyekeztünk megőrizni a játékosságot, férjemmel, Kerepesi Zoltánnal együtt pedig hihetetlenül büszkék vagyunk a táncosok kitartására és fejlődésére.
A tánc mellett természetesen a színes, közösségépítő programokra is nagy hangsúlyt fektettek a szervezők. Szombaton Zoli tartott egy előadást Somogy és Vajdaszentivány térségének kultúrájáról és táncairól, amelyet egy izgalmas kvízjáték kísért. A szombat este fénypontja a hangulatos tábortűz, majd az azt követő táncház volt, ahol leírhatatlanul jó hangulat kerekedett: minden korosztály, a legkisebbektől a felnőttekig együtt énekelt és táncolt.
A kézműves foglalkozások szintén nagy sikert arattak a hétvége folyamán: a táborozók hímeztek, hagyományos kalárist készítettek, a jókedvet pedig egy jelmezverseny is fokozta. A próbák közötti szünetekben, illetve bemelegítésként játékos sorversenyeken is részt vehettek a gyerekek és a felnőttek egyaránt. Vasárnap mindezeken felül egy extra kaland is várta a csapatot, ugyanis a tábor területén található drótkötélpályán próbálhatták ki magukat a résztvevők.
Összességében azt gondolom, hogy minden korosztály megtalálta a számára élvezetes tevékenységet ezen a hétvégén. Mi nagyon jól éreztük magunkat, és hálásak vagyunk a szervezőknek, a fáradhatatlan szülőknek, a táncosoknak és minden résztvevőnek ezért a közös élményért. Reméljük, hogy a közös tánc és a programok révén ők is legalább annyira jól érezték magukat, mint mi, és újult erővel vághatunk bele a következő időszak munkájába.
