Szüreti mulatság Southend-on-Sea-n: szőlőcsősszel, báli muzsikával és remek hangulattal

A Southendi Magyar Közösség idén is megtartotta a szüreti bált

/ Tompos Krisztina /
tompos.krisztina képe
Szeptember 29-én immár ötödik alkalommal került megrendezésre a Southendi Szüreti Bál. Ezúttal egy közeli település, Hockley falu közösségi háza adott otthon a Southendi és Southend környéki magyarok egyik legnagyobb rendezvényének.
Készül a szőlőlugasMindenki szaladt, ha felébredt a csőszEgyütt mulattak kicsik és nagyokBáli hangulat

A szüreti mulatság előkészületei már hetekkel korábban megkezdődtek a Southendi Magyar Közösség vezetői, Káldi Attila és felesége Káldi-Hegyi Julianna irányítása alatt. Ám mint minden helyi rendezvényen, itt is sok lelkes önkéntes segítő támogatta a munkát, így szeptember 29-én szombaton este 6 órakor egy szépen feldíszített terem és ételekkel bőven terített asztal várta a körülbelül 100 fős vendégsereget. Az est folyamán minden korosztály kedvére mulathatott, de először a gyerekeké volt a főszerep, akiknek két csapatra osztva a parkolóban kialakított szőlőlugast kellett megdézsmálni úgy, hogy a „csősz” fel ne ébredjen. A közönség a gyerekekkel együtt énekelte:
„Lipem-lopom a szőlőt,
elaludt az öreg csősz,
furkósbot a kezében,
vaskalap a fejében.”

Időnként csőszünk (aki egyébként a Southendi Magyar Dalárda férfi énekese) felébredt és ilyenkor sikítozva és nevetve szaladtak el a gyerekek, nehogy elkapja őket a „szigorú” őr. Végül persze lefogyott az összes szőlő a lugasról, de itt még nem ért véget a próba. Jó szőlőmunkásokhoz híven a gyerekek, továbbra is két csapatban kitaposták a szőlő levét, majd az így kinyert mustot a zsűri lemérte és mindenki legnagyobb örömére holtversenyben kihirdette mindkét csapat győzelmét.

  A szőlőtaposást nem lehetett kihagyni   Nem lehet elég fiatalon kezdeni

A szőlőlopás és szőlőtaposás hagyományának megelevenítése után a Southendi Magyar Dalárda lépett a színpadra, akik erre az alkalomra szőlővel-, szürettel kapcsolatos énekekből és bordalokból állították össze műsorukat. Jónéhány dalt a közönség nevetése kísért, több esetben pedig az asztaloknál ülők is csatlakoztak és együtt zengte mindenki, hogy: „Ősszel érik babám a fekete szőlő...”

Az énekes hangolódás után rövid ideig csak az evőeszközök csörgése törte meg a csendet, de a magyaros ételekben (kolbász, székelykáposzta, lecsó és még folytathatnánk a sort) bővelkedő vacsora után nem kellett külön bíztatás a vendégeknek, hamarosan megtelt a táncparkett. Kicsik és nagyok, fiatalok és örök fiatalok is együtt mulattak a lakodalmi hangulatot idéző báli zenére. A zenekar tagjai Balogh Zsolt (ének és szintetizátor) és lánya, Johanna (gitár) egészen Dombóvárról utaztak idáig, hogy remek zenével szórakoztassák a szüreti bál vendégeit, akik köszönetképpen végig táncolták az estét. A zenészek csak egy rövid vacsoraszünetet tartottak, de ez idő alatt sem állt meg a tánc, mert erre a fél órára a népzene vette át a főszerepet. A gyerekekkel együtt énekeltük és el is táncoltuk a „Badacsonyi szőlőhegyen két szál vessző...” kezdetű népdalt, majd az alaplépések begyakorlása után körbe vonatoztuk a termet és mindenki kedvére foroghatott a dunántúli dallamokra.

Hamar megtelt a táncparkett

Bár ha rajtunk múlt volna, akár reggelig is mulatunk, de gondolnunk kellett a környék lakóira is, így este 11-kor elénekeltük a zenekarral a búcsúnótát, majd nekiláttunk az összepakolásnak. Szerencsére segítő kezekben itt sem volt hiány és közben mindenki kedvére dúdolhatta, hogy „Vörösbort ittam az este, angyalom, ragyogom, szeretem a bort!”

Aki nem hiszi, járjon utána... Hogy hol? Jövőre a hatodik Southendi Szüreti Bálon!