Ünnepi műsorral koronázta meg éves munkáját a Rozmaring Néptáncegyüttes a hamiltoni cserkészbálon
Az est egyik legfőbb fénypontja a Rozmaring Néptáncegyüttes műsora volt, mely során a táncosok színpadra vitték az elmúlt év szorgos munkájának eredményét. A színpadon kicsik és nagyok, kezdők és haladók, gyerekek és felnőttek – mind egy közös cél érdekében: hogy életre keltsék néptánchagyományainkat, és megosszák közönségükkel a magyar kultúra táncban elbeszélt történeteit.
Az este ünnepélyességét emelte, hogy a Rozmaring Néptáncegyüttes tagjai nem csupán táncosok – ők egy valódi családot alkotnak. Szívvel és lélekkel vesznek részt a próbákon és rendezvényeken, egymást támogatva, ösztönözve és emelve.
A csoport tagjai között számos rokoni és baráti kapcsolat fűződik, így a közösség egy melegszívű, összetartó család képét mutatja, messze az anyaországtól, itt Hamiltonban. Megható és felemelő érzés számukra, és számunkra is, hogy e közösség által a magyar néptánc örökségét nemcsak átadni, de együtt megélni is lehet.
A műsor első felvonásában a legkisebbek, óvodás és alsó tagozatos korosztályból álló csoportunk mutatta be játékos néptáncfűzését. A gyerekek az Án-tán-titiom kezdetű népdal éneklése közben a tér minden irányából örömteli lendülettel robbantak be a színpadra.
Ezt követték a már ismerősen csengő népi játékok – kapuzós, majd párválasztós játék –, majd végül a gyerekek első tánclépéseiket is bemutatták: a csárdás, a forgás és a ti-ti-tá ritmusai ismerősen csengtek a nézők szívében. A közönség hálás tapssal jutalmazta a legkisebbeket, akik számára ez az este talán az első, de biztosan nem az utolsó ilyen színpadi élmény volt.
Az idősebb korosztály – felsősök és középiskolások – már a néptánc mélyebb rétegeit is megmutatták: kismagyarországi és erdélyi táncokat vittek színpadra, nagy technikai tudással és művészi érzékenységgel. Kiemelkedett a somogyi eszközös tánc, ahol a fiúk ügyesen forgatták a botot, a lányok pedig kecsesen táncoltak az üveggel.
A serdülő korosztály nemcsak páros táncot, hanem önálló lánytáncot is előadott. A gyönyörű eredeti magyarbődi viseletek és kiegészítők a produkciót különösen autentikussá és látványossá tették, életre keltve a Kárpát-medence népi világát.
A műsor külön ékkövei voltak szólistáink fellépései. Ezek a produkciók nemcsak az egyéni tehetséget emelték ki, de fontos szerepet is játszottak a közelgő Pontozó versenyre való felkészülésben – afféle főpróbaként szolgáltak, ahol a táncosok sikeresen, magabiztosan mutatták be tudásukat a közönség előtt.
A műsor végét az idei évben megalakult kezdő felnőtt csoport fellépése zárta. Ők mezőségi tánctudásukat mutatták be egy részben koreografált, majd önállóan, ún. szabadtáncban. Megható volt látni, ahogy a felnőttek, sokszor szülőként vagy támogatóként is jelen lévők most táncosként álltak színpadra, példát mutatva gyermekeiknek és közösségüknek arról, hogy a hagyomány nem korhoz, hanem szívhez kötött.
Az este során a cserkészek is felléptek, akik közül sokan aktív tagjai a Rozmaring együttesnek is – ezzel is hangsúlyozva a két közösség összefonódását, egymást erősítő szerepét.
A cserkészbált magyaros vacsora és a Hangulat zenekar hajnalig tartó muzsikája zárta. A zenekar által játszott magyar dallamok nemcsak lábakat mozgattak, hanem szíveket is megérintettek: táncos és néző, fiatal és idősebb együtt ünnepelte a kultúrát, az összetartozást, a közösség erejét.
Ez az este sokkal több volt, mint egy fellépés: a Rozmaring Néptáncegyüttes és a helyi magyar közösség együttes ünnepe. Egy este, ahol a tánc nyelvén újra és újra kimondhattuk: jó együtt magyarnak lenni, bárhol is éljünk a világban.
