Magyarként, bár csak 9 hónapot töltöttem el Amerikában, viszont a magyar kulturális élet hiányát egyre jobban érzem. A hónapok során mindig volt egy-egy magyar esemény, viszont érezhető volt, hogy valami hiányzik. Ezt az érzést egy, az USA északi részén, közvetlen a határon fekvő város lakói tudták visszahozni, ez volt a gulyásfesztivál.
Maga a helyszín és a programok felhozatala is olyan volt, mint egy magyarországi falunap. Hét csapat küzdött a legjobb gulyásért járó díjakért, árulták a finomabbnál finomabb magyar süteményeket, a hangulatról pedig a táncos előadások mellett a mulatós zene gondoskodott. A felállított sátor alatt az emberek boldogan fogyasztották a gulyást, ették a lángost, és a fesztivál tetőpontját jelentette, amikor majdnem mindenki felállt táncolni a szintetizátor és a szaxofon együttes hangjára.
Rá sem jöttem kilenc hónap alatt, hogy mennyire is hiányzik ez a kötöttségektől független, igazi magyar mulatás, de a detroiti magyarok ezt meg tudták mutatni, és remélem tartani is fogják mindig ezt a jó szokásukat.
