Erős keresztény hitű, bátor, harcias király volt. Az ő uralkodása alatt avatták az első magyarországi szenteket: Gellért püspök, I. István, Szent Imre, András és Benedek remeték. Érdekes, hogy neve napját nem halála évfordulóján tartjuk, de ennek oka van: A források szerint váradi sírjánál csodás gyógyulások történtek, így hamar zarándokhellyé vált a király nyughelye. Az emlékezet szerint a III. Celesztin pápa által a csodák kivizsgálására küldött két bíboros is szemtanúja volt a gyógyulásoknak, majd 1192. június 27-én déltájban egy égi jel tűnt fel a váradi székesegyház fölött. Fényes csillag gyúlt ki, s ott lebegett a magasban két órán át. Ez a magyarázata annak, hogy – a szokástól eltérően, amely szerint a szentek ünnepe haláluk napja – Szent László napját június 27-én, a csillagjelenés napján ünnepeljük.
A Marsdeni Magyar Iskolában a helyesírás gyakorlásán, az íráson, olvasáson van a hangsúly. Szünetben vagy az órák végén minden alkalommal sort kerítünk egy kis kézműveskedésre. A legutóbbi alkalmon Szent Lászlóról tanultunk és ünnepe alkalmából egyszerű kis örökmécseseket készítettünk. Papírból kivágtuk Szent László képét, s akinek kedve volt, tetszés szerint ki is színezhette. A képet egy papír pohárhoz rögzítettük, majd elemre működő kis fénnyel belülről a képet megvilágítottuk. A mécses nagyon szép díszként szolgált a Magyar Házban tálalt vasárnapi ebédhez. A gyerekekkel elszavaltuk, amit egykor daloltak róla: ’’Üdvöz légy, kegyelmes Szent László király, Magyarországnak édes oltalma, Szent királyok közt drágalátos gyöngy, Csillagok közt fényes csillag.’’
