Az augusztus 18-án 11 órakor kezdődő szentmisén Ignacio atya kiemelte annak fontosságát, hogy Szent István a magyar törzsek szövetségéből egy egységes keresztény államot szervezett. Hozzátette, hogy mindannyiunk hagyatéka és felelőssége az, hogy ezt az egységet továbbra is fenn tudjuk tartani. A szentmise után Kalydy Vanda, Magyarország Buenos Aires-i Nagykövetségének ideiglenes ügyvivője köszöntőt mondott. Beszédében megemlékezett államalapító Szent Istvánról, és hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy a magyarok a történelem megpróbáltatásai ellenére mindig képesek voltak megőrizni a jövőbe vetett bizalmukat. Kiemelte továbbá, hogy a magyar hazát a nagyvilágban bárhol élő magyar emberek hite és anyanyelve testesíti meg.
A beszéd után következett az ünnepi műsor, melyet Zólyomi Kati rendezett. Az akkori nagy harcok koráról, az Európában szikrázó első magyar királyság alapkövéről, és a szentté avatott magyar királyunkról rövid, magyarázó sorokat olvasott fel a közösség több tagja. A beszédek között képzeletbeli zenei utazást tettünk, hol népdalokat, hol klasszikus darabokat hallgathattunk meg három magyar származású, illetve kötődésű művész előadásában. Az előadást közös gyertyagyújtás és kenyérszentelés zárta. A láng, mely ilyenkor a világ minden pontján fellobban szimbolikus jelentéssel bír. Célja, hogy megerősítse a magyar közösségben azt, hogy “honnan jöttünk, miért vagyunk, és hogy meddig és merre megyünk együtt tovább” - hangsúlyozta Zólyomi Kati. Az ünnepség után a megszentelt kenyér egy-egy darabjával levonultunk a közös ebédre, melyen a résztvevők estébe nyúlóan beszélgettek.
Augusztus 19-én a Guadalupei Miasszonyunk templomában Leidemann Sylvia vezényletében a Kodály férfikar, a Hungária női kórusa, több szólista, trió és kvintett közreműködésében dél-amerikai barokk és magyar darabokkal tisztelegtek Szent István előtt. A koncert során felcsendültek Kodály Zoltán és Liszt Ferenc kórus és orgona művei, illetve középkori énekek. A koncert igazi különlegessége Wohlmuth János soproni zeneszerző Miserere műve (1690), ami a soproni evangélikus templom archívumából származik, és Leidemann Sylvia kutatásainak köszönhetően jutott el Argentínába.
