Ígéretesnek indult augusztus 23., hiszen egy gyönyörű, verőfényes téli napra ébredtünk. Télnek azonban nyomát se láttuk, így a hímzett magyar ingek és ruhák fölé nem volt szükség meleg pulóvert, kabátot húzni. Ékeskedhettünk a Gold Coast-i Szent István napi kenyérszentelés ünnepén, a színpadon és a nézőközönségben egyaránt. Helyszínnek a Senior Citizens Club mögött található parkot választottuk, ugyanis így a klub konyháját kihasználva volt lehetőségünk ebédet is főzni az ünnepségre érkezőknek.
Fél kettő körül már gyülekezett a nép, de mi (mint szervezők) már jóval korábban ott voltunk. Az előkészületekre mindig több időt kell szánni, mint gondoljuk, így mi már kora délelőtt a színpadot készítettük elő és az ebédet főztük, amilyen gyorsan csak tudtuk. Az asztalokat is igyekeztünk ünnepi ruhába öltöztetni. Piros, fehér és zöld terítőkkel vontuk be az egyszerű sörpadokat és egy csokor piros és fehér rózsa csokor is került minden asztal közepére. Amint végeztünk a terítéssel, már érkeztek is éhes szájjal az érdeklődők családostól, akik miután jóízűen elfogyasztották az ebédet, helyet foglaltak a közönség soraiban és máris indulhatott a kenyérszentelés az aköré fonódott műsorszámokkal.
Az ünnepséget Kerekes Samu, a Gold Coast-i Magyar Egyesület elnöke nyitóbeszédével kezdtük, mely megadta a ünnepi hangulatot. Őszinte szavakkal fejezte ki azokat az érzéseket, melyek egy magyarban jelen vannak. Színesíteni szerettük volna a műsort, így egy kis zenét is belecsaltunk. Szoprán szaxofonon játszotta el nekünk Bozsik Tamás a Honfoglalás című nótát. Kucharné Balázs Évától is hallhattunk csodálatos magyar dalokat. Az éneket és a gyönyörű dallamokat a szél csak úgy vitte és vitte magával. Talán át is járta az egész ausztrál kontinenst. Majd ezután Sifter Margit, a Gold Coast-i Magyar Egyesület titkára is megosztotta velünk saját gondolatait eme nemes és szent ünnepről. A kenyérszentelés sem maradt el, amelyet Dr. Kovács Lőrinc, tiszteletbeli magyar konzul, tiszteletes végzett el. Megáldotta a gyönyörű háromszínű szalaggal bekötött cipókenyeret és a jelen egybegyűlt ünneplő közönséget.
Ami viszont nem maradhat ki semmiképpen a rovatból, hogy a Gold Coast-i Szivárvány Magyar Iskola tanulói sokat hozzátettek a megemlékezés sikeréhez. Izgatottan vártuk a fellépést, hiszen egy olyan műsorszámmal készültünk a gyerekekkel, mely a korábbi évektől picit eltérő volt, ugyanis egy színdarab köré íródott az előadás. Egy magyar paraszt család házába csöppentünk, ahol ebédkor az édesapa megkérdi családját, mégis mit tudnak Szent István királyunk dicső napjáról. A beszélgetésbe belecsent mélyenszántó verseket a gyerekek kitűnően szavalták el a gyönyörű népi ruhákban felöltözve. Kétség nem fér hozzá, hogy egy sikeres előadást tudhatunk magunk mögött, akik alig várjuk, hogy újra színpadra léphessünk, ugyanis lámpaláznak nyoma sem volt a színpadon.
Ahogy a gyerekek megkoronázták a napot az előadásukkal, a megemlékezés végéhez értünk. Azt hiszem, ez az ünnepség dicső példája annak, hogy sok ezer kilométerre otthontól igenis lehet ápolni és őrizni a magyar nyelvet és a magyar értékeket. Őszintén reméljük, hogy a műsor átadta azt a bizonyos pozitív és büszke magyar világnézetet a közönségnek, hiszen ez volt a fő célunk, mikor összeállítottuk. Számomra mindenképpen egy csodálatos maradandó emlék marad az, hogy magyar hazánk születésnapját a világ másik felén is megünnepelhettem.
