Kiállítás Zwolléban a sokoldalú magyar reformátorról
A magyar irodalom- és vallástörténet elsősorban úgy ismeri az 1574-ben Szenc mezővárosában született Molnár Albertet, mint akinek a 150 genfi zsoltár magyar fordítása köszönhető. Valóban, a magyar református énekeskönyv mind a mai napig a Szenczi Molnár Albert által fordított százötven zsoltárral kezdődik, de a Magyarországi Evangélikus Egyház énekeskönyvében is szerepel több zsoltárfordítása.
Szenci Molnár azonban ennél sokkal sokrétűbb életművet hagyott hátra: írt naplót, szótárt és imádságos könyvet, de ő fordította magyarra a református egyház alapvető hittételeit tartalmazó Heidelbergi Kátét, valamint Kálvin fő művét, a kálvinista teológia összefoglalását adó Institutiót is. Ez utóbbi feladattal Bethlen Gábor erdélyi fejedelem bízta meg, de a költségekhez számos magyar főúr, illetve németországi és hollandiai gyülekezetek is hozzájárultak.
Szenci Molnár ugyanis, ahogy dr. Teszelszky Kees holland történész előadásában elhangzott a zwollei konferencián, élete nagy részét utazással, illetve külföldön töltötte, és 1623 nyarán több holland várost is felkeresett. Így megfordult Hágában, Rotterdamban, Dordrechtben, valamint olyan egyetemi városokban, mint Leiden, Utrecht és Harderwijk, és hollandiai tartózkodása során számos holland barátot szerzett.
A holland történész úgy fogalmazott, hogy Szenci Molnár Albert, a vándortudós volt a magyarok és hollandok közötti legjelentősebb közvetítő, és munkássága tanúsítja a magyarországi és erdélyi kálvinista kultúra nyitottságát a külföldi hatások befogadására.
„A magyar prédikátor, tanár és fordító fontos személyévé vált a protestáns értelmiségieket összekötő láthatatlan láncnak, amely egész Európán keresztül, Anglia nyugati partjaitól a Kárpátok erdélyi bérceiig húzódott. Műveinek kiadását bőkezűen segítették a kálvinizmus külföldi terjesztésének támogatása mellett elkötelezett német arisztokraták.
Ezt a támogatást egyben azon virágzó kapcsolatoknak is köszönhette, amelyeket a korabeli Nyugat-Európával – kiváltképp a hollandokkal – tartott fenn.
Aligha találhatunk jobb példát a kora újkori holland és magyar humanisták közötti intellektuális érintkezésre, mint Molnár és Németországban, illetve a Németalföldön élő holland barátai közötti kapcsolatokat” – fogalmazott a történész Szenci Molnár Albert elveszettnek hitt Igaz Vallás portréja (1606), avagy holland–flamand–magyar szellemi kapcsolatok a kora újkorban című művében.
Erről is szó esett a konferencián, illetve a kiállítás megnyitásán, amelyhez a poszterek dr. Millisits Máténak köszönhetően jutottak el Budapestről Zwolléba.
