Egy nap a költészet jegyében
A délelőtt első óráiban saját magyar költőinkkel ismerkedtünk. Radnóti, Petőfi, Kányádi – csak néhány név azok közül, akiknek a szavai ma is képesek megszólítani a fiatalokat, még akkor is, ha több száz vagy ezer kilométerre élnek a szülőföldjüktől.
Miért fontos, hogy ismerjük ezeket a költőket? Mert minden vers egy kis hazavitel – egy darabka otthon, amit bárhová magunkkal vihetünk. És mert ezek a költemények lehetőséget adnak arra, hogy a gyerekek a saját érzéseiket is megfogalmazzák, hogy önkifejezésük része legyen az anyanyelvi kultúra.
A tanoda ezen a napon megnyitotta kapuit a vendég családok előtt is. Közös irodalmi délutánt tartottunk, ahol gyerekek, szülők és tanárok együtt ültek le. Mindenki hozott magával egy kedves költeményt – egy sort, egy versszakot, vagy akár egy egész verset – amit felolvasott a többieknek. A meghitt hangulatban egyszerre volt jelen a játék és az emelkedettség, a múlt és a jelen, az egyéni és a közös.
Ezen a napon újra bebizonyosodott, hogy a vers nem poros könyvekbe zárt műfaj – hanem élő, lélegző, szárnyaló valami.
A chesteri magyar gyerekek nemcsak hallgatták, hanem meg is élték a költészetet. És talán ez a legnagyobb ajándék, amit a Költészet Világnapján adhattunk nekik.
