„Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.(...) Annyi mindent tanultam tőletek, emberek... Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.(...)”
Székelyföld szívéből származom, ahol volt lehetőségem megismerni és megszeretni azt a kultúrát, amit most nagy lelkesedéssel osztok meg másokkal. Már egész kiskoromban elkezdtem ismerkedni néptánc és népzene kultúránkkal, bár az akkor még kevés érdeklődés mára már annyira kinőtte magát, hogy mostanra nemhogy nem kell sírva bevinni a táncpróbára, hanem önként és dalolva vállalom akár az éjszakába nyúló táncházakat.
Otthonomban a Csemete Néptánccsoport tagjaként több mint tíz évet táncoltam, ennek köszönhetően nemcsak a táncokat és énekeket sajátítottam el, hanem megtanulhattam milyen közösségben dolgozni, milyen csapatban gondolkodni. Nem áll messze tőlem ez a fajta életstílus, hiszen édesanyám is hasonló módon élteti tovább hagyományainkat. Mint erdélyi fiatalnak a magyar kultúra nemcsak a személyiségem kiegészítő pillére, hanem kiváltság is, mert saját bőrömön tapasztaltam milyen sokat jelent a magyar nyelv, a táncok, az énekek, és mindennek a közösség formáló ereje.
14 éves koromban a középiskola miatt kezdtem színházzal foglalkozni, így a drámapedagógia, a művészettörténet, és a média világa is gyorsan beszippantott. Ezen tudásaimat is felhasználva bízom abban, hogy a következő kilenc hónapban hasznos tagja lehetek mind a Zsigmond Király Magyar Kulturális Központnak, mind a Szóló Szőlő Chesteri Magyar Tanodának.
