1956-ra emlékeztek és emléktáblát avattak Zürichben
A főszervező, idén százhatvan éves Zürichi Magyar Egyesület vezetőségét sokkolta a jó barát elvesztésének a híre, a tudat, hogy a diaszpóra magyarságát is támogató politikus már csak lélekben lehet az egybegyűltekkel a programsorozat három helyszínén.
„Fontos emlékezni és emlékeztetni”
Kora délelőtt a Zürichi-tó partján lévő kopjafánál, illetve a Hősök fájánál gyülekeztek a honfitársak, akiket így köszöntött Szennyessy Zennyessy László, a Zürichi Magyar Egyesület és a Svájci Magyarház Alapítvány Országos Szervezet elnöke:
„Évről évre egybegyűlünk, hogy megemlékezzünk a hősökről, az ’56-os szabadságharcosokról, akik nagy számban költöztek Svájcba, ahol – az ország nagyságához képest – a legtöbb menekültet fogadták be 1956 után. Ők tették le az alapját a mai svájci diaszpóra közösségi életének, és emellett felélesztették a Zürichi Magyar Egyesületet, amelyet 1864-ben, kereken százhatvan esztendeje alapítottak. […] Számunkra azért fontos emlékezni és emlékeztetni, mert nekünk is mindig erőt kell gyűjtenünk ahhoz, hogy megőrizzük a magyar közösségi életet. Nem olyan egyszerű ez. Én is már negyven esztendeje élek Svájcban, és látom, hogy jönnek-mennek az emberek, sajnos az ’56-os generáció létszáma is csökken évről évre. De szerencsére vannak új, lelkes fiatalok, családok is, amelyek továbbviszik az egyesületeket, iskolákat, kulturális rendezvényeket.”
Szennyessy Zennyessy László köszöntője után arra kérte az egybegyűlteket, hogy egyperces csenddel emlékezzenek Potápi Árpád Jánosra, akinek bekeretezett fényképe egy állványon állt, nem messze a kopjafától, mellette egy-egy mécsessel. Ezt követően újabb egyperces főhajtásra került sor, mivel ugyancsak október 17-én hunyt el Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke, akit a zürichi magyar közösség is jól ismert.
A kopjafát – Magyarország Berni Nagykövetségét képviselve – dr. Kroll Eszter konzul, valamint egy ötvenhatos nemzettársunk, Kondorosy Péter koszorúzta meg Szennyessy Zennyessy Lászlóval együtt, majd közösen meggyújtottak egy mécsest az elhunytak emlékére.
„Emlékül és köszönetünk jeléül”
A zürichi 1956-os megemlékezés ökumenikus istentisztelettel folytatódott a Bruder Klaus templomban, ahol ft. Varga Péter római katolikus plébános és Hieble Erika református lelkész szolgáltatták az igét a jelentős számú hívőnek. Az oltár előtt ott állt a Zürichi Magyar Egyesület 160. évfordulójára, Magyarország támogatásával készíttetett dombormű, amelyre németül és magyarul is felkerült ugyanaz a szöveg. Ezúttal a magyar változatból idézek: „Emlékül és köszönetünk jeléül szabadságszerető svájci és magyar őseinknek, akik évszázadok óta békés és tiszteletteljes együttélésben összekötik a két nemzetet.”
A domborművet az ökumenikus istentisztelet végén közösen áldotta meg ft. Varga Péter római katolikus plébános és Hieble Erika református lelkész, hálát adva az elődök példamutató összefogásáért, a közösségért, és mindketten arra kérték a Jóistent, hogy a jelenleg Zürichben élő magyarok közül egyre többen felfedezzék az összetartozás szépségét.
„Mi nem akartunk senkivel harcolni”
Az ökumenikus istentiszteletet büféebéd követte, amelyet a Zürichi Magyar Cserkészcsapat biztosított. Ezt követően megkezdődött az emlékünnepség, amelyet Steiner Emese, a Magyarajkú Gyermekekért Egyesület (MAGYE) elnöke moderált. Szennyessy Zennyessy László köszöntője után őexcellenciája, dr. Czukor József, Magyarország berni nagykövete lépett a közönség elé. Bár az elején elismerte, hogy nehezére esett megszólalni három nappal Potápi Árpád János halála után, olyan emlékbeszédet tartott, amelyet kétszer is megszakított a jelenlévők tapsa. Természetesen kitért az 1956-os forradalomra és szabadságharcra, amelynek kapcsán többek között ezt mondta:
„’56 azért is egyedülálló volt, mert mi nem akartunk senkivel sem harcolni. Nem voltak területi követeléseink. Mi nem nemzetállamot építettünk, mi szabadságban, békében, demokráciában akartunk élni. És 1955-ben a felmenőink azt látták, azt élték meg, hogy az osztrákok meg tudnak állapodni a ruszkikkal, a Szovjetunióval, létrehoznak egy államszerződést, és kivonulnak a szovjet tankok. Azt gondoltuk, hogy ezt nálunk is lehet. Tehát Magyarország csak azt szerette volna, amit más megkapott. […] Az egyik legfontosabb tanulsága ’56-nak a nemzet egysége; még akkor is, ha a legkülönbözőbb helyekről jöttek azok, akik az általam említett értékeket szerették volna elérni.”
Dr. Czukor József a folytatásban megköszönte a svájciaknak az 1956-os forradalom idején nyújtott segítséget, majd beszélt az Európai Unió Tanácsának magyar elnökségéről (2024. július 1. – december 31.), valamint az immár huszonöt éve tartó NATO-tagságunkról. Emellett szólt a Zürichi Magyar Egyesület százhatvan éves történelméről és a nemrégiben elkészült emléktábláról, amely kapcsán bizakodását fejezte ki, hogy az méltó helyet kap majd Zürich városában.
Az ünnepi műsorban felléptek a Zürichi Magyar Ökumenikus Golarits-kórus tagjai, Ihász Secerov Mária vezetésével, Kövecs Ágnes zongoraművész, Kocsor József operaénekes, Gencylmaz Miklós (gordonka), illetve Gencylmaz András (hegedű). Emellett jómagam is szerepet kaptam, amikor Farkas Katalin Ötvenhatos magyar zászló című versét tolmácsoltam.
A Zürichi Magyar Egyesület vezetősége köszönetet mond a szervezőcsapatnak, valamint az egybegyűlteknek, akik hozzájárultak ahhoz, hogy méltóképpen felidézhessük az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeit, megemlékezhessünk Potápi Árpád János államtitkárról, Kozma Imre atyáról, a zürichi magyar közösség nemrég elhunyt tagjairól, valamint felavathassuk a szervezet alapításának 160. évfordulójára készíttetett emléktáblát.
