Az írás varázsa és a kapcsolódás ereje
Rendhagyó magyaróra – Interjú Fenyvesi Orsolyával: Az írás varázsa és a kapcsolódás ereje
Ismét sor került a tanévben a Rendhagyó magyarórára az Iglicében. Ezúttal Fenyvesi Orsolya író, költő látogatott el hozzánk és mutatta be a különböző alkotásait. Ezen alkalom keretén belül egy interjúra is sor került.
- Hány éves korod óta tudod, hogy írni szeretnél?
- Már egészen kicsi korom óta, tulajdonképpen amióta megtanultam írni, éreztem, hogy ez az utam. Hatévesen, amikor még a mesekönyveimből másoltam ki a betűket, már írtam az első verseimet és történeteimet. Számomra a világ mindig is hihetetlenül gazdagnak, félelmetesnek és gyönyörűnek tűnt, és úgy éreztem, hogy a versek és történetek formájában tudom ezt a legjobban megragadni. Otthon is rengeteg könyv vett körül, így valahogy természetes volt számomra, hogy ez az én kifejezési eszközöm. Később aztán az olvasás iránti szenvedélyem tovább erősítette ezt az érzést, és kialakult bennem egy furcsa, de erőteljes küldetéstudat is, hogy írnom kell.
- Mi volt a küldetéstudatod lényege? Milyen feladatot éreztél magadénak?
- Kamaszkoromban úgy éreztem, hogy segítenem kell az embereket abban, hogy felfedezzék az élet varázslatát és megtanuljanak igazán érezni. Később az írás már inkább önismereti eszközzé vált, mostanra pedig egyszerűen öröm.
- Milyen műfajokban alkotsz, melyik a legkedvesebb számodra?
- A vers áll hozzám a legközelebb, hiszen a lírai gondolkodás jelenti számomra a legnagyobb kihívást és kalandot. Ugyanakkor nyitott vagyok más műfajokra is: írok mesekönyveket, fordításokkal is foglalkozom, és mostanában a regényírás kezdett igazán érdekelni. Jelenleg egy színdarabon dolgozom, úgyhogy most a színház világával is ismerkedem. Számomra a műfajok között dinamikus átjárás van, hiszen akár egy mese is lehet vers, vagy egy regény hordozhat lírai gondolatokat.
- Milyen korosztály számára alkotsz?
- A munkáim minden korosztálynak szólnak, 0-tól 99 éves korig, mert az olvasás élménye nem életkorhoz kötött. Úgy alakult, hogy gyermekként olvastam először Kafkát – bár a szüleim szerint "még nem volt nekem való", engem inkább megnevettetett, mint hogy tragikusnak találjam. Hasonlóan, felnőttfejjel is gyakran olvasok meséket, amelyek sokszor átsegítenek nehéz időszakokon. Nem szeretem szigorúan korosztályhoz kötni az alkotásaimat, hiszen mindenki máshol és máshogyan találhat rá az írásokban rejlő értékekre.
- Miből merítesz ihletet? Hogyan készül el egy adott könyv?
- Ihletet elsősorban az élet nagy kérdéseiből merítek, olyan témákból, amelyek mindannyiunkat foglalkoztatnak. Ezeket próbálom saját élményeimen és gondolataimon keresztül feldolgozni, átszűrni, egy olyan prizmát alakítsak ki, ami személyes, az én alkotórészeimből áll össze, de mégis szélesebb, sokak számára érthető. Gyakran gyötröm magam afféle ”antimeditációs” gyakorlatok gyanánt az élet és halál kérdéseivel, és ezek időről időre új inspirációval töltenek el.
- A Miri könyvsorozat ihletője a kislányod. A történetekben leírt események valóságosak, vagy inkább kitalációk?
- A történetek nem csupán valós eseményeken alapulnak, hanem egyfajta keveréke az ő egyéniségének, az életünkből merített pillanatoknak és az általam megálmodott elemeknek. Így sosem tekinthetők teljesen önéletrajzi ihletésűeknek. Olyan számomra, mintha belépnék az ő kis világába, és ott újra értelmezném mindazt, ami vele történt.
- Sokat említetted az előadásodban a varázslat szót. Mi az, ami számodra a mindennapokban a varázslatot jelenti?
- A varázslat számomra mostanában a kapcsolódás más emberekhez. Úgy érzem, hogy ez a legnagyobb öröm, amikor a határok egy kicsit eltűnnek, és valóban összefonódhatunk másokkal.
- A bemutatón láthattunk tőled olyan könyveket, amelynek szereplői mitikus lények. Milyen varázslények szerepelnek ezekben a könyvekben?
- A legelső versesköteteimben már megjelentek a középkori bestiáriumok mitikus lényei. Később meséimben, regényemben is jelen vannak ezek a mesei lények, mint például a Minótaurosz, manók és sárkányok. Mindig vonzott a mítoszok és a fantázia világában rejlő erő. Művészettörténészként is a szakdolgozatomat a fantasztikumokról írtam a képzőművészetben.
- Mivel már említetted a művészettörténetet, kíváncsi vagyok, hogy van-e kapcsolat a tanulmányaid és az irodalom között. Tanultad-e az írást iskolai keretek között?
- Nem tanultam írást iskolai keretek között, és nem hiszem, hogy a tanulmányaim hatással voltak az írásaimra. A verseim mindig is képi alapúak voltak, még mielőtt művészettörténész szakon kezdtem volna tanulni. Sokáig kerestem a helyemet, több szakot is elkezdtem, végül a művészettörténet mellett döntöttem, ami talán korábban a legkevésbé volt a céljaim között. Ma már, hogy könyveket szerkesztek, írok és fordítok, érzem, hogy megtaláltam a helyem.
- Említetted, hogy fordítással is foglalkozol. Milyen nyelvekről fordítasz és milyen műfajokban?
- A fordítói munkám széles spektrumot ölel fel. Gyerekkönyveket akár németből vagy franciából is fordítok, de az angol nyelv az, amiben a legmagabiztosabb vagyok. Lírát kizárólag angolból vállalok pont ezen okokból. Prózát is fordítottam már, de azt nem annyira szeretem, mivel túl kötött. A gyerekkönyvek és versek a legkedvesebbek számomra ezen a téren.
- Van-e saját kedvenc könyved, ha igen, melyik az?
- A saját kedvenc könyvemet, még nem írtam meg.
- Te választod a könyveid illusztrálóit? Beleszólsz-e a munkálatokba?
- Örülök hogyha választhatok, mert nagyon sok tehetséges művészt ismerek, és szeretem, hogyha ők szabadon alkothatnak, nem szívesen szólok bele, még akkor sem, ha teljesen mást rajzolnak, mint amit én elképzeltem.
- Hogyan, milyen módon alkotsz?
- Az alkotáshoz egy fogékony lelki állapotra van szükség. Mivel a munka és a kisgyerek mellett már nem engedhetem meg magamnak az ihlet luxusát, megtanultam előidézni azokat a körülményeket, amikor lehetőségem van alkotni. Ez gyakran sok sóvárgással és várakozással kezdődik, de amikor végre jön a lehetőség, akkor gyorsan, ösztönösen és türelmetlenül, egyfajta flow állapotban történik.
- Egy utolsó kérdést szeretnék még feltenni. Milyen üzenetet szeretnél átadni a könyveiddel? Mi a célod egy-egy alkotással?
- Nem szeretnék konkrét üzenetet átadni. Az a célom, hogy elkerüljem a didaktikus megközelítést vagy azt, hogy a műveimnek egyetlen, meghatározott üzenete legyen. A célom inkább az, hogy mindenki saját maga alakíthassa ki a szöveg jelentését, hasonlóan ahhoz a prizma-hasonlathoz, amit az interjú elején említettem. A lényeg, hogy az olvasóval való kapcsolódás és az öröm legyen a középpontban.
