A KMCSSZ (Külföldi Magyar Cserkészszövetség) által szervezett 47. Tinódi Lantos Sebestyén Regöstábor helyszíne az idén harmadik alkalommal Kiscsősz volt, ami meghatározó része volt a tábor különleges hangulatának. Az időpont is különleges volt, hiszen a tábor ideje épp a Nagyhétre esett, aminek a meghittsége a hétvégén, illetve húsvéthétfőn volt igazán érezhető.
Az idei Regöstábor tematikája a moldvai csángók élete, kultúrája köré épült.
A hét folyamán a fiatalok különböző témakörökben hallgathattak előadásokat: a moldvai falukép, a helyi házak belső elrendezése, a mesék, az imák, a balladák, valamint a moldvai csángó viselet és zene megismerése mind elengedhetetlen a népcsoportról való átfogó kép kialakításához.
Az előadások mellett műhelymunkák formájában is megtapasztalhatták a népi kultúra különböző részeit. Voltak kézműves foglalkozások (szövés, gyöngyfűzés, fazekasság), hangszer oktatás (citera, brácsa, bőgő), és a konyha műhely, ahol a fiatalok természetes alapanyagokból készítettek moldvai ételeket (majd természetesen el is fogyasztották azokat).
Számomra különleges pontja volt a tábori programnak a falusi életbe való aktív bekapcsolódás: a fiatalok templomot, temetőt takarítottak, virágot ültettek, kerítést festettek, hozzájárulva a rendezett falukép kialakításához.
Naponta énekoktatás és táncoktatás is folyt. A táncoktatást Bonapartian Edivel ketten, a táborozó gyerekeket két csoportra osztva tartottuk. Nagy élmény volt minden táncpróba, hiszen a fiatalok nagyon érdeklődően, lelkesen jöttek a napi másfél órás, élő zenés kísérettel tartott alkalmakra, amik a jó hangulatnak köszönhetően mindig túl rövidnek tűntek.
Szerdán egy különleges program is helyet kapott a nap végén, hiszen a lányok a pajtában fonó alkalmat idéző eseményen vehettek részt, ahol női viseletekkel, írott tojás motívumokkal ismerkedhettek meg, illetve szépítkezhettek a későbbi táncos mulatságra, ahova a fiúk felcsíki héjszát táncolva érkeztek meg. A rövid, de annál jobb hangulatú este előrevetítette a hétvégi mulatságok élményeit.
Nagycsütörtökön a megszokott tábori programon túl szentmisén vettük részt, mely kiváló alkalom volt a húsvéti liturgiákra való közös hangolódásra, az abban való lecsendesedésre, elmélyülésre.
Nagypénteken kirándulni indultunk a Szent-György hegyre, ahol különböző feladványok teljesítésén túl megnézhettük a bazaltorgonákat, a hegy tetején a Balaton látványában gyönyörködve együtt megettük az uzsonnát, majd elindultunk a buszhoz, autókhoz, hiszen vissza kellett érjünk Kiscsőszre a délutáni szentmisére.
Nagyszombaton a fiatalokkal elpróbáltuk az esti bemutató előadásra összeállított táncfűzést, ami a nagy létszám ellenére jó hangulatban, hatékonyan telt. Délutánra gyarapodott a tábor létszáma, hiszen sok szülő csatlakozott a táborhoz az ünnepi hétvégére. Viseletbe öltözve felelevenítettük a tűzszentelés hagyományát, majd közösen részt vettünk a feltámadás liturgiáján.
A szentmise után következett az ünnepi vacsora, ami a pajtában hosszú asztalok mellett igazán családias hangulatban telt. Este a műhelymunkák résztvevői bemutatták a héten tanultakat, illetve az alkotott tárgyakat. A táncbemutató különleges élmény volt úgy a táncosoknak, mint a nézőknek. A próbákon tapasztalt jókedv és lelkesedés a közel tizenöt perces előadásban hatványozottan tört ki a fiatalokból, könnyeket csalva sok néző szeméből.
A táncházban folytatódott a jókedvű mulatság, ami a hét egyik csúcspontja volt mindenki számára.
Vasárnap a lányok tojást írtak, míg a fiúk locsolóverset költöttek, amit hétfőn mindenki egyenként elmondott a tábor közössége előtt. Volt, aki vidámabb, és volt, aki komolyabb, emelkedettebb hangvételű verset írt, ám az mindenkiről elmondható, hogy komolyan vették úgy a versírást, a versmondást, majd az azt követő locsolást.
A hétfői locsolkodást követően eljött a búcsú pillanata: a sok régi és új ismerős baráti ölelés után kiürült az egy hétig jókedvtől, indulóktól, hangszerektől hangos udvar. Szerintem mindenki nevében elmondhatom, hogy a jó társaság és a moldvai csángó kultúrába való alapos megmerítkezésnek köszönhetően a táborozókban egy életre szóló élményként marad meg a 2025-ös kiscsőszi Regöstábor.
