Öcsi látogatásai az Uruguayi Magyar Otthonban
2019. június 7-től számos magyar és uruguayi hírforrás számolt be arról, hogy a Puskás Arénát igazi nagy futballtörténet-értékű eseménnyel fogják felavatni. November 15-én magyar – uruguayi barátságos mérkőzéssel nyitja meg majd kapuit az új sportaréna. Az uruguayi válogatott meghívását több tényező indokolhatja. Többek között az, hogy a kis dél-amerikai ország komoly szereplője a futballtörténelemnek: kétszer, 1930-ban és 1950-ben is megnyerte a futball-világbajnokságot. Jelenleg is neves sztárok játszanak nemzeti csapatában.
Ha visszatekintünk a magyar – uruguayi futballmérkőzések eddigi sorára, eddig három alkalommal játszott hivatalosan a két válogatott egymás ellen. Kétszer barátságos mérkőzésen, 1961-ben Montevideóban, a híres Centenario stadionban, 1962-ben pedig hazai pályán. Máig emlékezetes küzdelem alakult ki közöttük az 1954-es, Svájcban megrendezett 5. labdarúgó-világbajnokságon, amire a magyar csapat világbajnoki címért érkezett, az uruguayiak pedig címvédőként. Valójában mindkét válogatott kissé csalódottan távozott a tornáról. A magyar aranycsapat azért, mert a döntőben mérkőzést vesztett a német válogatott ellen, és így meg kellett elégednie az ezüst éremmel. Az uruguayi csapat pedig azért, mert, szintén a döntőben, kikapott először a magyar csapattól majd Ausztriától is. Ezzel pedig a negyedik helyre szorult.
De mit is lehet mindehhez hozzátenni KCSP-ösztöndíjasként most Montevideóból? Az uruguayiak lelkes készülődését mindenképpen, és azt is, hogy a november 15-i találkozó hétköznapi beszédtéma. Olyannyira, hogy megemlítettük az általam vezetett magyar anyanyelvi órák egyikén is, ahol egy idősebb diák mellékesen megjegyezte: “Tudjátok, Puskás járt itt, az Uruguayi Magyar Otthonban, kétszer is, és írt a vendégkönyvünkbe.” A többiek nem tudták, vagy már elfelejtették. Végül is mindegy. A téma aktualitása miatt nagy visszhangot váltott ki a klub tagjai között, és nekem is magától értetődően adta az ötletet, járjak utána a hírnek. Így találtam meg a közösség segítségével az Uruguayi Magyar Otthon emlékkönyvében két bejegyzést Puskás Ferenctől.
Az első bejegyzés szövege a következő:
“Szeretettel a Montevideoi Magyar Clubnak Kívánok tiszta szívemből további jó életet és sok sikert”. Keltezés: “Montevideo 1958 aug 23”. Aláírás: “Puskás Ferenc”.
A második pedig csak egy keltezés és egy aláírás:
“Montevideo. 26./2,1971” “Puskas Ferenc”
Az általam most megismert digitális szakirodalomban nem találtam utalást arra, hogy Puskás Ferenc 1958-ban járt volna Uruguayban, hogy akkor felkereste volna a magyar diaszpóra-közösséget. 1971-gyel kapcsolatban uruguayi tartózkodását a FourFourTwo magazin 2015-ös februári száma megemlíti. Ennek tükrében mindenképpen érdemes, hogy utánanézzünk látogatásai hátterének is.
Öcsi az első bejegyzés keltezésekor, 1958-ban már a Real Madrid játékosa volt. Életrajzából jól ismert, hogy akár csak a legendás aranycsapat több tagja, ő is kereste helyét az 1956-os forradalom idején és közvetlenül utána a sport nemzetközi világában. Ebben volt nagy segítségére barátja, Östreicher Emil, aki 1958-tól a Real Madrid elnökének tanácsadójaként mindent megtett, hogy a Királyi Gárda alkalmazza őt. Puskás “Első meccsét a Real-játékosaként Buenos Airesben játszotta a Rives Plate ellen, a Primera Divisiónban 1958. szeptember 2-án debütált az Oviedo ellen.” (Puskás Ferenc – “Öcsi”. Puskás Ferenc életútja. http://www.puskasferenc.hu/hu/cikk26.html)
Egyértelmű tehát, hogy ezen debütálás előtt állhatott meg az egész Királyi Gárda Uruguayban, Montevideóban, és Puskás nem mulasztotta el, hogy felkeresse az egyik uruguayi magyar diaszpóra-közösséget, az Uruguayi Magyar Otthont. Kíséretében más magyar is részt vett. Ennek tagadhatatlan jele van a vendégkönyvben:
“A Real Madrid footbal csapatával Montevideóba voltunk. Ez alkalommal részt vettünk a Szent István ünnepélyen. Sok sikert kívánunk a Magyar Egyesületnek.” Keltezés: “Montevideo, 1958 aug. 24. Aláírás: sajnos számomra kiolvashatatlan.
A második bejegyzés évében, 1971-ben pedig Pancho a klubvilágbajnokság apropóján “edzőként tért vissza Uruguayba és a világkupa-mérkőzések történelmébe, 1971-ben ugyanis a BEK-győztes Ajax visszalépése után a döntőbeli ellenfél, a Puskás edzette görög Panathinaikosz ugrott be a Nacional ellen…” (Puskáséktól Bale-ékig. http://www.puskas.com/hu/aktualis/364-real-madrid-puskasektol-bale-ekig.html)
Puskás Ferenc ezen útja alkalmával ismét felkereste az Uruguayi Magyar Otthont.
Köztudottan Uruguayban nagyon népszerű a futball. Azt is mondhatnánk, nemzetösszetartó ereje van. A szülők fociznak a gyerekeikkel, családok és barátok együtt szurkolnak a tévé előtt. Erős a női foci, a legszegényebb városnegyedek is mérkőzéseket rendeznek helyi szinten. Jelesebb mérkőzésekkor kiürülnek az utcák, a munkahelyeken a kollégák, az iskolában a diákok együtt meccset néznek. Nemzetközi győzelmek esetén pedig örömmámorban úszik az ország. Ilyen kontextusban különös értékkel bír az a tény, hogy Puskás Ferenc, Magyarország, sőt a futballtörténelem egyik kimagasló alakja nem feledkezett el arról, hogy – saját életéből ismerve a határon túli magyar létet – személyes kapcsolatot teremtsen az uruguayi magyar diaszpórával.
