A Passiójátékot az egyházközség nagyböjti lelki hétvégéjének keretében – annak záróakkordjaként és egyben csúcspontjaként – mutatták be. A lelkinapok meghívott vendége Forgó Miklós kunszentmártoni plébános volt, aki március 30-án, szombaton elsőként az egyházközség ifjúságával foglalkozott. Interaktív előadásának témája a böjt értelme és létjogosultsága volt, melynek kapcsán a jelenlévők megoszthatták gondolataikat saját nagyböjti fogadalmaikról. Másnap az egész egyházközség gyűlt össze, hogy a nagyböjt derekán elmélyítse a húsvéti misztériumra való készületét. Forgó Miklós atya prédikációjának és előadásának segítségével a résztvevők átelmélkedhették Jézus utolsó szavait a kereszten.
A délutáni Passió-előadásra való ráhangolódást tovább segítette az egyházközség gyermekeinek és ministránsainak keresztútja, melyet idén első alkalommal rendeztek meg Merka János (az egyházközség plébánosa) és Szarvas Erzsébet (lelkipásztori munkatárs) vezetésével.
Délután izgatott várakozás előzte meg a Passiójátékot, melyet tizennégy lelkes fiatal mutatott be. A színjátszó csapatban nemcsak a Müncheni Magyar Katolikus Egyházközség, hanem az Augsburgi Magyar Katolikus Misszió és a Müncheni Magyar Nyelvű Református Gyülekezet is képviseltette magát. A darabban közreműködött a Müncheni Magyar Katolikus Egyházközség DurMolOk ének- és zeneegyüttese Geng Ildikó vezetésével. A rendező ismét Kaj Ádám volt, aki idén ezúttal Lukács evangéliuma alapján vitte színre Jézus szenvedéstörténetét.
Az előadás a Jézus jeruzsálemi bevonulásától egészen feltámadásáig és apostolainak való megjelenéséig tartó időszakot ölelte fel. A darab Eucharisztia központú keretének egyik mozzanatát az apostolok vallomása adta Jézus bevonulása előtt, rögtön a játék elején, amikor így szóltak: „Uram nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mond, és meggyógyul az én lelkem” – utalva ezzel az áldozás előtt elhangzó szavainkra.
A megváltás drámáját modern és formabontó, ugyanakkor mély tartalmú szimbolikus elemek hozták közelebb a nézőkhöz. Markánsan kirajzolódott a Jézus letartóztatásában és perében asszisztáló apparátus lelki sötétsége: a Jézust elfogó katonák talpig feketében, napszemüvegben léptek színre, Júdás maga pedig fekete bőrdzsekiben vette át a harminc ezüstöt Kajafás főpaptól, miután dalban adta elő, milyen indítékok vezették ördögi tervéhez. A színjátszók által viselt jelmezek egyedi módon hozták jelenbe Jézus perét és elítélését, mely a külsőségeket tekintve bizonyára hasonlóan valósult volna meg a 21. században.
Az evangéliumi szövegkönyvhöz képest új volt Kajafás és Pilátus dialógusa, melyben a cinikus főpap – látva a lázongó tömeget – ravasz módon vette rá a helytartót végzetes döntésére. Ezzel szemben megindító volt, ahogy Péter apostol keserves sírásra fakadt a kakasszó után – ezt a darabban csengőszó helyettesítette –, és ahogy az egyszerű kockásinges apostolok „Ártatlan”-t kiabáltak Pilátus ítélőszéke előtt, majd sírig kísérték Mesterüket.
Szintén újszerű rendezői elképzelés alapján valósult meg Jézus keresztútja: a Fájdalmak útján való menetben maguk a napszemüveges katonák hordozták Jézust, majd emelték fel a Golgotán, ahol Jézus Atyja kezébe ajánlotta lelkét. A Pietá jelenetben színre lépett Mária Magdolna, aki magyar nyelven énekelte a Fájdalmas Szűznek az ismert „Mary, did you know” című dalt.
Húsvét igazi öröme sugárzott a záró jelenetből, melyben Jézus piros stólával átkötött hófehér ruhában köszöntötte a csodálkozó apostolokat. Jézus ekkor ennivalót kért tőlük, majd a megtörte a kenyeret és – teljessé téve ezzel a darab Eucharisztia központú keretét – így szólt: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” – utalva ezzel az utolsó vacsora szavaira, és arra is, hogy Jézus saját magát adja nekünk a kenyér színében. Az előadást a DurMolOk énekkar Krisztus jelenlétét hirdető, messze hangzó éneke és hosszan tartó taps zárta.
A katarzis tehát nem maradt el, a közönség soraiban többen a könnyeikkel küszködtek. A II. Müncheni Magyar Passiójáték ismét bőven adott útravalót a további nagyböjti lelki készülethez és a megváltottságunk misztériumában való elmélyüléshez. Isten fizesse meg a rendező és a szereplők fáradozásait, reméljük, jövőre ismét hasonló élményben lesz majd részünk!
Az előadás után rövid interjú készült Kaj Ádám rendezővel, akit az idei Passiójátékon túl a kezdetekről is kérdeztem.
Mi indította el benned a Müncheni Magyar Passiójáték megrendezését?
2015-ben rendeztem először passiójátékot Szegeden, Thorday Attila újszegedi plébános atya felkérésére. Az akkori passiószereplőkből azóta igazi szeretetközösség formálódott Liget Társulat néven. Itt nyert először bizonyságot számomra, hogy hitünk legnagyobb misztériumának megjelenítése – a lelki készületen túl – közösségformáló erő. Amikor a tavalyi évben Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjasként a müncheni Magyar Katolikus Egyházközséghez kerültem, egyik legfőbb vállalásom volt a helyi, valamint az augsburgi passiójáték megszervezése, hogy a lélek és közösség is növekedjen.
Münchenben először tavaly mutatták be a Passiót a Magyar Katolikus Egyházközség fiataljai. Az idei darab mennyiben más a tavalyihoz képest?
Már a legelső szegedi passiónál az volt a vállalásom, hogy minden évben más szövegkönyv, más koncepció alapján készül előadás. Az idei passiójáték alapja Lukács evangéliuma volt, és ehhez illesztettem általam írt, ugyanakkor a Bibliához hű dialógusokat. Nagy öröm volt, hogy idén a DurMolOk ifjúsági énekkar is, Geng Ildikó vezetésével, aktív résztvevője volt a passiójátéknak, és zenei szolgálatukkal tették még szebbé az előadást.
Mit szerettél volna üzenni a nézőknek az idei rendezéssel?
Egy passiójáték legfőbb üzenete nem lehet más, mint a feltámadás örömhíre. A helyi magyar közösség vonatkozásában pedig mindenképp üzenetértékű, hogy a tavalyi passiójáték nem egyszeri alkalom volt, született egy közösség, ami fontosnak tartja egy új hagyomány megőrzését.
Mik a jövőbeni perspektívák? Lesz-e jövőre Passió? Ha igen, kiket vársz?
Bízom benne, hogy jövőre is lesz Münchenben és Augsburgban is passiójáték, és még többen csatlakoznak szereplőként. Az előadás végén erre külön is invitáltuk a nézőket, hogy csatlakozzanak. A jövőnél viszont sokkal jobban foglalkoztat a jelen, az idei passiójáték utóélete. Egy biztos: van egy csodálatos közösség, akire a helyi magyarság büszke lehet.
