Avagy, így telik egy foglalkozásokkal teli hétvége
Általában attól a pillanattól kezdve, hogy megérkezünk, szervezünk, segítünk, tanítunk, kapkodunk. Lényegében minden percünk, minden apró pillanatnyi figyelmünk lekötött és lefoglalt, de persze ez éppen ettől szép, ez az, amiért csináljuk, amiért szeretjük.
Mégis szerettem volna róla egy általános képet adni, milyen is az élet ösztöndíjasként, milyen is egy napunk a fogadószervezettel. Vagyis az én esetemben például a Readingi Magyar Iskolával.
Heti feladatok
Mivel én tanár vagyok és tanításra is jelentkeztem, így hétköznap sok esetben az óráim, a gyermek kézműves- vagy játékos foglalkozások előkészítésével foglalkozom. Illetve online órákat tartok olyan gyerekek és a közösséghez tartozó felnőttek számára, akik szeretnének az iskolai alkalmakon kívül még többet tanulni, még inkább tökéletesíteni a tudásuk, vagy épp megismerkedni az alapokkal.
Szombat délelőtt 11 óra
Sok esetben az ösztöndíjasok olyan szerencsések, hogy a fogadó szervezeteik közelében találnak maguknak szállást, vagy magától a közösségtől kapnak segítséget ebben. Engem azonban az a szerencse ért, hogy egy olyan nagyvárosban élhettem kilenc hónapig, mint London. Amiről soha életemben még csak nem is álmodtam volna. Egy kedves magyar család szállásolt el. Szerencsére az iskolák rugalmasan kezelték a távolságot, mindent sikerült így is könnyedén és jól megoldanunk. Ezért nagyon hálás vagyok.
Én kifejezetten élveztem a sok vonatozást, még akkor is, ha ez sajnos nem olcsó, illetve néha korai ébredésekkel járt. A Readingi Magyar Iskolába Paddingtonról indult a vonatom szombat délelőtt. Szerintem ez London legszebb pályaudvara, mindenkinek ajánlom, hogy egyszer látogassa meg.
Szombat délután 1 óra
Biztonságban megérkeztem Readingbe, ahol általában a mentorom szokott várni a megbeszélt helyen. Persze nem alakulhat mindig minden tökéletesen és az elképzelések szerint. Így végül sétálva értem el az iskolának helyet adó templomig. Az út gyönyörű, és kevesebb, mint húsz perc alatt lesétálható, így ezt egy cseppet sem bántam. Szerencsére az idő is nekem kedvezett és épp nem esett.
Szombat délután 2 óra
Megkezdődik az iskolai foglalkozás. Ezt most én nyitottam meg egy papírszínházas mese felolvasásával. Nagyon szeretek mesét olvasni a gyerekeknek. Látni a csillogó szemeket, ahogy kibontakozik a történet. Szép indítás volt.
Szombat délután 3 óra
Innentől nem is igazán tudtam az időre figyelni. Mint mondtam, váratlan helyzetek mindig adódhatnak. És most sajnos a büfét vezető lány betegedett le előző nap. Így a büfében kellett segédkeznem. Szerencsére persze ez nem csak futkározásből, szendvicskenésből áll. Olykor jut idő a szülőkkel való beszélgetésre és órai szünetekben még a gyerekekkel is egy kis játékra. És egy kicsit be tudtam segíteni az apák napi kézműves foglalkozásba is.
Szombat délután 5 óra
Vége a Readingi Magyar Iskola foglalkozásainak. A szülők és gyerekek szállingóznak haza. Nekem lassan indul a vonatom a másik fogadószervezetem városába Southamptonba. Úgy terveztem, hogy visszafelé is sétálva megyek a vonatállomásra, de szakadt az eső. Így végül a mentorom vitt el kocsival.
Szombat délután 6 óra
Már a vonaton tartok Southampton felé. A Southamptoni Magyar Iskolában havonta egyszer, vasárnap reggel van foglalkozás. Readingben kéthetente szombat délután. Szerencsém van, hogy nem esnek egybe az alkalmak, így mindenhol ott tudok lenni időben. Southamptonban ilyenkor este készülünk elő a másnapi alkalomra, így az estét a mentorommal és a családjával töltöm. Nagyon jó egy kicsit családi környezetben lenni, ilyen messze az ember saját családjától.
Szombat este
Megvolt minden előkészület, végre jöhet a pihenés. Kell is, mert másnap én tartom az egész foglalkozást a kicsiknek, magyar órát és kézművest is. De hihetetlenül élvezem, úgyhogy már alig várom.
Az én iskolai napjaim ilyenek itt. De persze mindenkié más, mindenkinek más feladatai vannak, amiket különbözőképpen kell megoldanunk. Én nagyon szerettem ezt a kilenc hónapot az Egyedült Királyságban, Readingben és Southamptonban egyaránt. Remélem lesz még lehetőségem látni az itt megismert embereket. Mert ez hihetetlen, életre szóló élmény volt.
