Kanadai Magyar Amatőr Színházi Fesztivál - KAMASZ V.
"Színház az egész világ,
És színész benne minden férfi és nő:
Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár
Életében."
- William Shakespeare -
A színházfesztivál ötlete pár évvel ezelőtt Edmontonból indult, mely szerint szükség van egy olyan térre, ahol a helyi amatőrök találkozhatnak egymással, megoszthatják tapasztalataikat és nem mellesleg játszhatnak a többi társulatnak. Ilyenkor a résztvevők számára az egész hétvége a színházról szól.
Kanada több pontjáról is érkeztek csoportok. A nyugati oldalt Vancouver és Calgary, a keletit Toronto képviselte. Természetesen az ötletgazda, Edmonton sem maradt ki, ők a fény- és hangtechnika felelősei voltak. A fesztivál szervezői a későbbiekben több városra is szeretnék kiterjeszteni program kereteit.
A nulladik napon, még a program valós kezdete előtt a vancouveri Magyar Házban egy kis csemege várta a résztvevőket. A szívélyes fogadtatás nagyon jólesett, főleg a hosszú út után. Jómagam és a mentorom kocsival utaztunk Calgary-ből, az út kb. 13 órát vett igénybe.
Az érkezők úgy üdvözölték egymást, mintha a régi, elveszett barátaikkal találkoztak volna újra. Sajnos ez az eredménye a hatalmas kanadai távolságoknak, viszont annál jobb érzés újra és újra látni egymást minden évben. Az embereknek rögtön megeredt a nyelve, mindenki érdeklődni kezdett a másik iránt.
Mielőtt mindenki elfoglalta volna a szállását, a fesztivál idei főszervezői, Molnár Csilla és Molnár László átadta mindenkinek a fogadóajándékot, illetve tájékoztattak minket a másnap kezdődő programsorozatról.
Péntek reggel pedig belevágtunk a munkába. A napot egy workshoppal kezdtük, melyet Varga Gabriella színművész és Csányi László színművész, a Színház és Film Intézet igazgatója tartottak nekünk. Mindketten Magyarországról érkeztek, hogy pár új technikát és tippet tanítsanak az amatőr színházasoknak. A légzés- és beszédtechnikán túl rengeteg más kérdésről is szó esett.
Ebéd után pedig elkezdődtek az aznapi színpadi próbák. Fény- és hangtechnikai beállások, kellékek elhelyezése, darabok próbája. A délutáni műhelymunka után elindult az első este műsora. A fellépők már izgatottan várták, hogy megmutathassák magukat.
A két este folyamán találkozhattunk villámtréfákkal, monológokkal, és némajátékkal is. Elsőként a Calgary Magyar Színtársulat mutatkozott be a nagyérdeműnek. A csapat hosszú szünet után lépett újra színpadra. Én is játszottam, melyről a következő mondat hangzott el: "Kata könnyen felismerhető lesz a jelenetben, ugyanis ő az egyetlen a szereplők között, aki nem nyugdíjas." Balla András "Bogyóra várva" és "Levél nővéremhez" című darabjait adtuk elő. Calgaryből önállóként Lassú Árpád is színre lépett "Álom" nevezetű némajátékával.
Az est további részében a Vancouveri Magyar Színház (VanMa) lépett színre, Micsinai Dominic "Banyatank" és Csehov - Kiss Csaba "De mi lett a nővel?" műveit játszották el. Előbbiben egy falusi idős asszony, Marika rendkívüli történetét láthattuk, aki ellopott egy tankot, utóbbi produkció pedig a felolvasószínház formájában mutatott be egy több szálon futó, groteszk humorú dramaturgiát. A VanMa nagy múltra tekint vissza, 50 éve töretlenül él a társulat hol több, hol kevesebb taggal. Sok minden változott körülöttük de a színház mindig megmaradt.
Másnap a továbbképzések és az értékelések után este a torontoi Hangyaboly Színtársulat lépett a közönség elé. Egész estés darabjuk Örkény István "Macskajáték" feldolgozása volt. A csapat fiatal, mindössze 5 éve jöttek létre. Céljuk a magyar irodalom kiemelkedő, neves alakjainak műveit színpadra vinni színházi keretek között. A darab egy klasszikus szerelmi háromszög témáját dolgozza fel azzal a csavarral, hogy ez esetben a szereplők nem tízen-huszonévesek, hanem hatvanasok. A torontóiak hozták a legtöbb kelléket annak ellenére is, hogy ők jöttek a legmesszebbről. A színpadképet egy teljes délelőtt alatt sikerült felépíteni, mire minden a helyére került. A díszletet Dancs Anna ösztöndíjas tervezte a társulatnak.
Az előadás után egy gálavacsorával zárult a fesztivál. A díszvendégek között volt Valentovics Péter konzul és felesége, Kovács György gazdasági külképviseleti tisztviselő, Szamosközi Tünde, a Vancouveri Magyar Kulturális Egyesület volt elnöke és Csiszár Gergő, a jelenlegi elnök.
Az eszem-iszom és a szombati programsorozat alatt fotós üzemmódba kapcsoltam és mentorommal, Szabó Lászlóval együtt igyekeztünk minél több nagyszerű pillanatot megörökíteni az idei találkozóból. Az esték mámoros hangulatáért pedig Gáspár Roland ösztöndíjas felelt. A 3 napos fesztivál zárásaként vasárnap délelőtt még összeült a társaság kiértékelni a hétvégét és nagy vonalakban megtervezni a következő évi összejövetelt.
Képek: Szabó László és Bánfi Kata
