Franciaországi online oktatás
A lyoni és a környéken lévő kisebb közösségek tagjai mindig nagy örömmel fogadták egymást bármilyen eseményt vagy találkozópontot szerveztünk. Egy közösség egyik legfőbb ereje az egység betöltésének tartalma, azaz a jelenlét. A járvánnyal kapcsolatos szükséges intézkedések pont attól fosztják meg az embereket, ami talán leginkább segíthet bennünket békességünkhöz: az együttlét. Az internet lehetővé teszi számunkra, hogy egy kattintásnyi idő alatt bármikor elérjünk a világ bármely pontján bárkit, mégis magányosabbak vagyunk, mint valaha. Senki sem lát, csak néz.
Az online gyerekprogramok és oktatások elsődleges célja, hogy ha helyettesíteni nem is tud, de valamennyire pótolja a jelenlét teljes érzésének a hiányát. A technológia, amely folyton arra készteti az embert, hogy keresse a történéseket, s elterelje a figyelmét a tartalmas jelenlétről, fontos eszköz és segítség arra, hogy pótoljuk a pótolhatatlant. Lassan több, mint egy hónapi otthoni karantén alatt a kereszténység legfontosabb ünnepei alatt is online foglalkozásokkal próbáltuk segíteni az emberek mindennapjait. A locsolás, tojásfestés, foglalkozások, verskörök, zeneoktatás, mind szokatlan térbe kerültek, de akadálymentesen lezajlott az esemény és rengetegen érdeklődtek az esemény iránt. A lányokkal és édesanyákkal tojást festettünk nagyszüleinktől tanult természetes festékanyagokkal, a fiúkkal verseket tanultunk és később mondtuk el a hölgyeknek. Az egy hónap alatt kialakított rend, ha nem is akadálymentesen, de valamelyest simulékonyan történtek.
Rádöbbenhetünk, hogy a modernnek nevezett korban élő embertömegek a technológiába vetett hatalmas hite borzasztóan törékeny, s milyen silányan tudja csak pótolni az „élő” egy fizikai légtérben való találkozásokat. A beszédhez, énekhez muzsikához van hang, de nem rezonál a lélekkel, a beszélgetéshez van mozgókép, arc, száj, fül, beszédhang, de nincs igazi összenézés, hangolódás, a tánchoz is megvan minden, kivéve az ember. A huszadik század egyik legnagyobb beváltható értéke bizonyosan az információ. Sajnos a huszonegyedik század annyi információval rendelkezik, hogy nem vagyunk képesek befogadni mindet, s napjaink hosszú óráit azzal töltjük el, hogy várjuk, hogy történjen valami, miközben a lényeges dolgok kartávolságra vannak tőlünk. A mai világ szabadságot és egyenlőséget hirdet, amely nem felejt el emlékeztetni minket, hogy a hangunk a legfontosabb, s a nagyvilágot saját képmásunkra kell formáljuk, s majd abban lehetünk sikeresek és boldogok.
A vírus következtében kialakított helyzet, amely a világ nagy részében uralkodik, óvatos figyelmeztetés az embereknek. Nem kell mindig történések után keresgéljünk, nem kell hatalmas dolgokat tenni és mondani, saját hiúságunk tikkadt szomjúságát mindig egy pohár vízzel ingerelni. A világnak szüksége van ránk, de nem úgy, ahogy azt gondoltuk eddig.
Otthon van ránk szükség. Otthon, ami nem egy hely, hanem azoknak az embereknek a közössége, akiket szeretünk, s ők is viszontszeretnek minket. Otthon lenni önmagunkban.
