Koszorúzással indult, majd az KCSP-ösztöndíjasok által szervezett ünnepi műsorral folytatódott a melbourne-i magyar közösség 1956-os megemlékezése. „'56 izzó ősze volt, Magyarország remény és pokol”, valamint „csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek” – a műsor első néhány percében a közönség az East együttes zenéjét, majd Ady Endre örökérvényű sorait hallhatta, később részletek hangzottak el Somlyó György, Tamási Lajos és Zas Lóránd verseiből is. A műsort a szavalatokon túl népzenei betétek, valamint klasszikus és könnyűzenei bejátszások és táncos jelenetek gazdagították. Az összeállítás a budapesti eseményeken túl elsősorban az emigrációra, és a kivándoroltak nehézségeire fókuszált, de a műsorban szó esett az 1956-os Melbourne-i olimpia és a magyar forradalom eseményeinek kapcsolatáról is. A közönség egyébként főleg '56-osokból vagy az ő leszármazottaikból állt – különösen megható és örömteli volt tehát látni, hogy az előadás egyes jelenetei némelyikükben milyen eleven emlékeket ébresztettek fel.
A műsort a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasai rendezték – a forgatókönyvet Horváth Dóra állította össze, a koreográfus Szalóki Petra, a zenei szerkesztő pedig Oberhofer Csenger volt. A fellépők a Melbourne-i magyar iskolák (a Magyar Kultúrkör, a Magyar Központ, a Bocskai Magyar Iskola, a dandenongi School of Languages magyar csoportja) diákjai, valamint a Gyöngyösbokréta és a Fonó táncegyüttesek táncosai és zenészei közül kerültek ki.
