Október 23.: Hock Judittal az ezeréves határnál koszorúztunk

/ Varga Gabriella /
varga.gabriella képe
Adódnak az ember életében olyan pillanatok, amelyeket élete végéig a legkivételesebbek között őriz. Az a pillanat pedig, hogy a Petőfi Sándor Program és a Kőrösi Csoma Sándor Program közös koszorúját az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján, 2016. október 23-án, vasárnap reggel Hock Judit ösztöndíjas társammal Gyimesbükkön, az ezeréves határnál helyezhettük el, feltétlenül ezek közé tartozik.
A háttérben Hock Judit a koszorúnkkalAz alkalomra a gelencei nyugdíjas klub tagjai gyönyörű énekeket hoztak magukkalAlkotó és alkotása: Vitéz Kelemen Dénes a kereszt mellettA keresztet Vencser László áldotta meg. Mellette Hock Judit Petőfi-ösztöndíjas és Salamon József gyimesbükki plébános

Október 23-án, vasárnap reggel annyi ború és köd után még a nap is ráragyogott a gyimesbükkiekre és háromszéki vendégeikre az ezeréves határnál, a kontumáci kápolna melletti emlékhelyen. A gelencei Nyugdíjas Klub idezarándokolt tagjai több szempontból is kivételes alkalomra érkeztek Székelyföld keleti határához, a patakok szabdalta Gyimesi-szorosba, a Tatros völgyébe: az 1956-os események 60. évfordulójára, a lemhényi születésű Dani Gergely templomépítő plébános emlékére a gelencei Vitéz Kelemen Dénes nyugalmazott tanító és fafaragó a háromszékiek nevében saját alkotású keresztet adományozott a temploma felszentelésének negyvenedik évfordulóját ünneplő gyimesi csángó településnek.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek emléke előtti főhajtás a kontumáci zarándokhelyen Salamon József gyimesbükki plébános köszöntőszavaival és a hősök tiszteletére állított emléktábla megkoszorúzásával kezdődött. Az eseményen a Romániai Magyar Demokrata Szövetség helyi képviselete is jelen volt. A csíkszeredai főkonzulátus nevében Lázár Zoltán, Magyarország külgazdasági attaséja köszöntötte az anyaországi és a háromszéki vendégeket, valamint a gyimesbükki résztvevőket. „Ma a világ minden szegletében ünnepelnek, az ’56-os hősökre emlékeznek. ’56 nem forradalom, nem felkelés, hanem szabadságharc volt. ’56 hőseinek köszönhetjük ma a szabadságunkat, ezért itt Gyimesbükkben, az ezeréves határon is kegyeletünkkel emlékezünk a szabadságharc áldozataira. Ma a szabadság nemcsak a szabad mozgást vagy a szólásszabadságot jelenti, hanem azt, hogy félelem nélkül tudunk élni. Mekkora kincs ez nekünk, magyaroknak! Tiszteljük hát, becsüljük és óvjuk” – emelte ki beszédében a gyergyószentmiklósi születésű Lázár Zoltán.

A megemlékezés a háromszékiek ajándékkeresztjének megáldásával folytatódott, amit a Linzből hazalátogató dr. Vencser László, az ausztriai idegen nyelvű pasztoráció országos igazgatója végzett. Azután helyeztük el a keresztnél a Gyimesbükkön szolgálatot teljesítő ösztöndíjas társammal, Hock Judittal a Petőfi Sándor Program és a Kőrösi Csoma Sándor Program közös koszorúját.

A gelencei vendégek az emléktáblánál és a közelben felállított keresztnél egyaránt hazafias versekkel és énekekkel tették az alkalmat még ünnepélyesebbé. A befejező imák után a résztvevők egy része betért a kápolnába, hogy továbbimádkozzék múltunk harcokban elesett áldozataiért és hazánk jövőjéért. Mások a gyimesbükki nagytemplomba siettek, hiszen ott perceken belül elkezdődött a templom felszentelésének negyvenedik évfordulója alkalmából rendezett előadássorozat, majd a Tamás József segédpüspök által bemutatott ünnepi szentmise, a templomkertben az új emlékjelek felavatásával.

A kontumáci megemlékezésre gondolva is felidézhetjük Salamon József plébános szavait, aki a Gyimesbükki Kürt című plébániai lap 2016. évi XII. évfolyam 82. számának első oldalán ezt írta: „Az emlékművek útra indítanak. Elgondolkodtatnak, egy történelmi korszaknyit röpítenek vissza bennünket. […] Tiszteletre és megbecsülésre köteleznek. Mert mindez értünk történt.”