Interjú Hlavács Pállal, a prágai Iglice Egylet Vasárnapi Iskolájának alapítójával
Karát Eszter: Mikor és kik alapították Vasárnapi Iskolát? Mi volt az eredeti elképzelés?
Hlavács Pál: Mai formájában 2011 szeptemberétől működik a vasárnapi iskola. Működését a református gyülekezet mellett kezdte meg 2009-ben. Ebben az időben fiatalabb lelkészek váltották egymást ebben a kicsi missziói gyülekezetben. A közösségben, amelynek feleségemmel együtt én is a tagja voltam, sorra születtek a gyerekek, és az első emeleti lelkészi klubhelyiség lassan “gyermekmegőrzőként” kezdett működni. Amikor a gyerekek nagyobbak lettek, jött az elhatározás, hogy tartalmasabb formában foglalkozzunk a velük. 2011 szeptemberétől „iskola” a vasárnapi iskola, ami az Iglice Egylet egyetlen olyan heti rendszerességű foglalkozása, amit Prágán kívüliek is nagy számban látogatnak.
KE: Jelenleg hány csoporttal működik, milyen korosztályú gyerekek alkotják ezeket?
HP: Jelenleg két csoporttal működik a vasárnapi iskola. Fokozatosan tértünk át arra, hogy külön korcsoportokban tanítsuk a gyerekeket, mert idővel csatlakoztak a kistestvérek is, és egyre nagyobb volt a gyerekek közötti korkülönbség. A nagyok csoportjában a legfiatalabb gyerek tíz éves, a legidősebb tizenhat. A kicsik csoportja szeptemberben indult újra, három éves a legkisebb gyerkőc.
KE: Van előéleted hitoktatás területén? Mesélj erről!
HP: Nem vagyok hitoktató, és nem is tartom magam annak. Ahhoz, hogy valaki hittant taníthasson, ha jól tudom, hitoktatói végzettség is szükséges. A vasárnapi iskola bibliaiskola, nem hittanoktatás, ezt a két dolgot sokan keverik. Mérnöktanár diplomám van egyébként. A Kassai Református Gyülekezet „gyerekmunkásaival”, 1-2 éves kihagyással, 16 éves koromtól szervezek nyári evangéliumi táborokat. Ez az „előéletem”. Mindkét vasárnapi iskolás kolléganőm, Stanek-Csoma Borbála és Küű Rita is bölcsész.
KE: Milyen módszerekkel viszitek közel a gyerekekhez a Biblia tanításait? Hogyan lehet korszerűen átadni a gyerekeknek a Biblia egyetemes bölcsességeit?
HP: Bibliaiskolánk célja az, hogy a gyerekek játékos módon ismerjék meg a bibliai történeteket és a történeteken keresztül Istent és az evangéliumot-örömhírt. Foglalkoztatókkal, kifestőkkel kezdtünk, társasjátékokkal folytattuk. Ma szinte mindegyik foglalkozás része a filmnézés. Hihetetlen mennyiségű és nagyon jó minőségű filmanyag segíti a munkánkat. Sokkal közelibbé válnak a bibliai szereplők egy-egy filmrészlet megnézése után – maguktól jönnek a kérdések a gyerekektől. Gyakran fordul elő, hogy két filmből vágom össze a történéseket, mert valamiben az egyik, valamiben a másik film a jobb – kiegészítik egymást.
Van úgy, hogy eljátszunk a gyerekekkel egy-egy történetet. De szoktunk leveleket írni például királyoknak, összeállítottuk a 12 tanítvány életrajzát, részletesen átvettük a bibliai szakmákat, foglalkozásokat, növényeket, és rendszeresen elemzünk bibliai vicceket. A mobiltelefonokat is bevonjuk egy-egy foglalkozásba. Eddig minden évben sikerült összeállítanunk egy színdarabot, vagy dioráma sorozatot, amit karácsonykor bemutattunk. A legelső színdarabunk egy árnyjáték volt, a teremtéstörténet. A legutóbbi színdarab szövegkönyvét már maguk a tinik állították össze. Nagy előny, hogy a templomnak van kertje és játszótere. Így könnyen összehozható egy állomásos játék. Ősszel Bori, a kiscsoport vezetője a kicsikkel a homokozóban játszotta el Ádám teremtését.
KE: Milyen módon hidaljátok át a felekezeti különbségeket?
A vasárnapi iskola egyházfüggetlen – az Iglice Egylet kötelékébe tartozik. Szerintem aki közénk jön, az eleve nyitott – ha gondja lenne a felekezeti különbségekkel, nem jönne hozzánk a Jákob Lajtorjája evangélikus templomba, ahol két éve vagyunk. Mi is nyitottak vagyunk.
Mivel mi nem hittant és felekezeti jellegű dogmatikát tanítunk, a gyerekek nem is nagyon érzékelhetik a felekezeti különbségeket. Páran a tinik közül konfirmáltak, bérmálkoztak. Szerintem csak ezek a gyerekek tudatosítják valamilyen szinten, hogy lehetnek különbségek. Van, aki meg sincs keresztelve egyébként, és korábban volt két anglikán gyerekünk. Bori református, Rita katolikus, én evangélikus vagyok, de mindig református gyülekezetbe jártam. Ha már a felekezetekről beszélünk, nagy álmom, hogy a gyerekeink egyszer egy magyarul beszélő rabbival találkozzanak és elbeszélgessenek vele az ószövetségi történetekről, aztán meg az újszövetségiekről. Érdekes lenne! Szerintem egyébként előny és építő lehet a felekezeti különbség. Olyan kis közösségek esetében, mint a prágai magyar közösség pedig magától értetődőnek kellene lennie: a jövő egyértelműen az ökumené.
KE: A Vasárnapi Iskola közösségépítő szerepe vitathatatlan. Milyen pluszt ad a gyerekeknek, szülőknek, akik bekapcsolódnak a vasárnapi iskola életébe? Hogyan lehet a 21. században versenyképes egy ilyen jellegű program?
HP: Hívő és támogató szülők nélkül nem lennének gyerekeink. Egy Istenben hívő szülő számára a hozzáadott érték egyértelmű, hiszen szeretné, hogy gyermeke is hitre jusson. Nem hívő szülők gyermeke azt hiszem nem is volt egy foglalkozásunkon sem. Szóval versenyképességről mint olyanról nem is nagyon érdemes beszélni. Aki hozzánk jön, tudja hova jön, és ha nem csinálnánk érdekesen azt, amit csinálunk, akkor nem jönnének hozzánk gyerekek. A vasárnapi iskolára nem lehet szakkörként tekinteni. Ez egyfajta gyermek istentisztelet.
Bízunk abban, hogy fel tudjuk kelteni a gyerekek Isten iránti figyelmét, hitét és ezek a gyerekek később megtalálják a maguk gyülekezetét. Abban is bízunk, hogy a vasárnapi iskolás gyerekek később valamilyen szinten keresni fogják egymást is.
KE: Van esetleg olyan Bibliai történet, amely inspirálja a Vasárnapi Iskolában végzett oktató munkádat?
Nem tudnék csak egy történetet említeni. Az egyik kedvencem Dániel próféta története: egy kisebbségben élő ember története, aki hű maradt Istenhez, népéhez és önmagához. Egyedül maradt, mégis megmaradt. Hitének, tudásának és tisztességes munkájának köszönhetően számos „rendszerváltást” (királyváltást) átvészelt, és mindenki tisztelte!
A másik pedig Eszter története: ennek kapcsán párhuzamot érzek a diaszpórában élő emberek történetével. Eszter a mérleg nyelve. Könnyen csattanhat a kisebbségen az ostor. Erősnek és céltudatosnak kell lenni. Eszter az volt.
