Az esemény azért kapta ezt a nevet (és nem egyszerűen csak a táncház megnevezést) hiszen összetett programban lehetett része a vendégeknek: Kezdésként egy madridi magyar népzenészekből álló együttes (Barangoló együttes) adott koncertet, melyben az instrumentális és az énekes részek váltakoztak, elkalauzolva a hallgatókat így különböző régiókba, többek között Szatmárba, Székelyföldre és Galga mentére. (Az utazást a háttérben egy prezis vetítés is segítette vizualizálni térképpel, képekkel, archív táncfelvételekkel.) Az egyes helyszínek népzenéjéről, néptáncáról és szokásairól érdekességeket is megtudhatott a közönség, melyért a spanyol résztvevők különösen hálásak voltak, hiszen így jobban meg tudták érteni és átélni azt, ami oly sokat jelent nekünk, magyaroknak. A hegedű-brácsa-nagybőgő triója mellett felcsendült egy citera is, ami közkedvelt hangszer a kíváncsi gyerekszemek számára – bár idén mégis a nagybőgő varázsolta el a legkisebb résztvevőket.
A koncertet követte a jól ismert táncház, ahol büszkén mondhatjuk, hogy sikerült mindenkit táncra perdítenünk. A legkisebbek is épp annyira élvezték, akárcsak a legidősebbek. Pár bemelegítő gyakorlat után somogyi ugrós lépések felelevenítésével hangolódtunk rá a táncra – ez sokaknak ismerős volt már, akik részt vettek a tavalyi alkalmon vagy a Rákóczi Szövetség nyári néptánc táborában. A teremben kígyózva, a helyet maximálisan kihasználva haladtunk az egyszerű keresztlépésektől a cifrák felé. Az első szusszanásnyi szünetben az énektanítás sem maradt el, spanyolok és magyarok egyaránt megtanultuk az egyik tánchoz tartozó dalocskát, így a hangulatot emelve már énekelve járhatta mindenki.
Ezt játékos moldvai blokk követte, amelyben a legkisebbek is felszabadulva vettek részt, majd pedig közkívánatra csárdással zártuk az estét.
Mondanunk sem kell, a másnapi izomláz garantálva volt…!
Természetesen nem maradt el az este folyamán a beszélgetésre, régi ismerősök üdvözlésére szánt idő sem, hiszen elsődleges célunk a táncolás mellett az volt, hogy a magyar közösség összejöjjön és kapcsolataikat erősítsék. Épp ezért kiváló alkalom volt ez arra is, hogy megismerjünk új tagokat, és felkeltsük érdeklődésüket a magyar egyesület és programjaik iránt. Az est sikerességét mutatja, hogy többen is kifejezték igényüket arra, hogy legyenek hasonló néptánc-délutánok rendszeresen, így a résztvevők lelkesedést összevetve a vezetők és önkéntesek fejében formálódó tervvel, ez az ötlet most már biztosan nem fog csírájában elhamvadni, hanem szép virágot hoz! De erről majd a következő bejegyzésben...
