Rendhagyó emlékezés a trianoni döntés 100. évfordulóján
A Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként hazautazásomat május 26-ára terveztem, de végül csak június 1-jén sikerült elindulnom. Így még részese lehettem Montreálban a kanadai nagykövetség által meghirdetett faültetési projektnek.
A nagykövetség felhívásával párhuzamosan érkezett a Kőrösi Program budapesti felelőseitől a felkérés, miszerint dokumentálni kell a trianoni megemlékezéssel kapcsolatos emlékhelyeket. Ezenkívül meg kellene örökíteni egy olyan mozzanatot, ahogy magyar népviseletbe öltözött személyek tartják a magyar zászlót. Május végén Montreálban még komoly kihívást jelentett a járványhelyzetben eleget tenni a kérésnek, de végül sikerült.
Május 29-én kora délelőtt érkeztünk a montreáli Magyarok Nagyasszonya templom parkjához. Eredetileg a Kőrösi Program által kért fotózás, illetve videó elkészítése céljából mentünk az emlékhelyhez, de egy spontánul kialakult, rendhagyó megemlékezésnek mégiscsak részese, mondhatni szervezője voltam.
A templom gondnoka, Károly István, a hirtelen beálló nagy hőség miatt a két kis fácskát már jókor reggel elültette. A templom és az emlékmű környezetét előző héten rendbe tették az újonnan alakult imaközösség önkéntesei.
A Szent Erzsébet Nőegylet vezetője, Szabó Erzsébet és Viski Enikő, nőegyleti tag vállalkoztak arra, hogy magyaros ruhát öltve kezükben tartják a magyar zászlót. Hivatalos megemlékezés híján a trianoni emlékhely előtti zászlótartó rúd üresen állt, de ők méltósággal tartották a nemzeti lobogót. Elhelyeztük az emlékezés koszorúját is, valamint a gondnok az emlékműre tette az első világháborús katonasisakot, melyet mindig kitesznek a hivatalos ünnepségeken.
A nemzet síremléke a trianoni döntés miatti gyászt fejezi ki; előlapján Nagy-Magyarország térképe látható a következő felirattal: AZ EZREDÉVES HATÁROKÉRT. A történelmi térkép megjelenik a templom lobogóján, valamint a szentély falán, a Magyarok Nagyasszonya lábainál. Erről is készült videó, valamint fényképek.
A Montreálban és környékén élő magyarok képviselik a hajdani Nagy-Magyarország minden régióját. A spontán emlékezés napján jelenlévők közül ketten is a jelenlegi Magyarország határain kívül élő magyarok közül érkeztek. Bár száz évvel ezelőtt a határok megváltoztak, de Mária, a Magyarok Nagyasszonya ugyanúgy védelmezi azokat is, akiket a hidegen újrarajzolt térkép elszakított hazájuktól.
Spontán megemlékezésünk zárásaként az üres templomban négyen imádkoztunk a montreáli és a világ magyarságáért, valamint azért, hogy a nemzeti összetartozás ne csak a szavak szintjén, hanem a hétköznapokban is valóság legyen. Végül elhangzott egy száz évvel korábban született ének:
Ó, Nagyasszony, nemzetünk reménye, / Rád szegezzük könnytelt szemeink,
Veszni indult István öröksége, / Szép kertedben ős erényeink!
Szállj közénk és sírj Te is velünk! / Vigasztald és mentsd meg nemzetünk!
A közös hivatalos ünnepség megszervezésére ugyan még várni kell Montreálban, de a magyarországi tévécsatornák ünnepi műsorát sokan követték, és a kanadai magyarok által szervezett megemlékezésekről is számtalan videó felkerült a közösségi oldalakra. Ezekben montreáliak is szerepelnek: például Molnár Áron református lelkész Trianonra emlékező beszédei, a Thököly-gyerekek éneke, vagy az előzőekben leírt május 29-i spontán emlékezés képe.
Június 5-én, péntek este nyolctól kilencig egy órás közös online imádságot tartottunk e sorok írója szervezésében. A montreáli magyar közösség imádsága - a világ magyarságáért, a járvány megszűnéséért, szívünk és a világ békéjéért… címmel megszervezett alkalmon nem énekelve, hanem imádságként hangzott el a Himnusz, valamint a magyar püspöki kar imája 1920-ból. Részlet az imából: „Mindenható örök Isten! Mindenkitől elhagyatva, senkitől meg nem hallgatva, Hozzád fordulunk, aki senkit nem hagysz el, és mindenkit meghallgatsz, hogy hallgasd meg a mi alázatos könyörgésünket, és segíts meg minket, szegény magyarokat!”
Végül idézem a közös online imádság bevezetőjeként elmondott gondolatokat és éneket.
2020. június 4-én emlékeztünk a trianoni békediktátum aláírásának 100 évfordulójára. Az előző évszázad történelmének egyik nagy tragédiája a magyarság megcsonkítását jelentette. A veszteség miatti fájdalom száz év múltán is érezhető; az igazságtalan döntés okozta törés azóta sem gyógyult be a nemzet testén.
Tíz évvel ezelőtt elindult egy pozitív kezdeményezés annak érdekében, hogy ne csak gyászoljuk azt, ami elveszett, hanem cselekedjünk annak megőrzéséért, ami van. 2010-ben fogadta el az Országgyűlés, a Nemzeti Összetartozás törvényét, mely kimondja, hogy „a magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.”
A Nemzeti Összetartozás Napját 2010 óta ünnepeljük ezen a napon, és próbáljuk gyakorlatban is megélni a hétköznapokban. Sajnos, a különféle nézőpontok, látásmódok miatt sokszor még a közösségi ünnepeinket is a széthúzás szelleme árnyékolja be. A mi válaszunk erre csak az imádság és az egységért való munkálkodás lehet. Hiszen Jézus értünk is imádkozott az utolsó vacsorán "hogy mindnyájan egyek legyenek!" – Jn 17, 21. Mai közös imádságunk is ezt szolgálja.
Imádkozzunk nemzetünkért, a világ magyarságáért, a járvány megszűnéséért, szívünk és a világ békéjéért!
Béke fejedelme, szentséges Istenünk!
Úr Jézus szent Szíve, békéért esdeklünk.
Békét adj szívünknek, békét családunknak,
békét nemzetünknek, békét a világnak!
