A 2011-es brit népszámlálás adatai szerint az akkor 8,2 milliós London lakosságának 48% követte a keresztény vallást, ami a tíz évvel korábbi 58%-hoz képest komoly visszaesés, de még mindig relatív többséget jelent.
Bár magát Angliát – a felekezeti arányok eltolódása, illetve az elvallástalanodási folyamat dacára – még mindig az anglikán vallás dominanciája jellemzi, a főváros sajátos etnikai összetétele miatt a londoni keresztény népességnek már körülbelül a fele római katolikus. Ebben eleinte az írek, majd a különböző afrikai népcsoportok, legutóbb pedig a lengyelek tömeges bevándorlása játszott szerepet, de említhetnénk még az olaszok, spanyolok, latin-amerikaiak vagy filippínók jelenlétét is. Ami a magyarokat illeti, egyházi becslések szerint ma az Egyesült Királyságban mintegy 160-170 ezerre tehető a katolikus magyarok száma, tehát londoni viszonylatban finoman szólva is egy több tízezer fős csoportról beszélhetünk.
Az angol katolikus egyház a maga sajátos módján, az itt élő nemzeteket megszólítva adott választ a londoni multikulturális valóságra. Az egyetemesség jegyében szervezett, civilizációkon és kultúrákon átívelő nagy rendezvények, világtalálkozók szervezése persze eddig sem volt idegen a katolikus egyháztól, de az, hogy egyetlen nagyvároson belül hívják össze az ott élő legkülönbözőbb nemzeteket, egyedülálló sajátosság.
A szertartást Vincent Nichols bíboros, westminsteri érsek celebrálta. A miséhez tartozó könyörgéseket különböző nyelveken – köztük magyarul – olvasták fel a hívek. A szertartás végén az egyes nemzetek képviselői népviseletben, saját zászlóikkal vonultak fel a székesegyház főhajójában; a piros-fehér-zöld lobogót Herman Imre vitte, akit feleségével együtt néptáncosként, illetve néptánc-oktatóként ismer a helyi magyar közösség. Miután a templomon belüli felvétel nem volt megengedett, jelen tudósításhoz nem tudunk képgalériát mellékelni. Az itt mellékelt fotón a helyi magyar csoport tagjai, többek között Csicsó János atya és a londoni cserkészek láthatók a székesegyház előtt.
