Interjú Koós Eszterrel, az Óperenciás Néptáncegyüttes elnökével
A fenti sorokat olvasva valószínűleg még az is kedvet kap, hogy elmenjen az egyik próbára, akinek amúgy nincs (nép)táncos tapasztalata, főleg ha egyelőre nem találja a helyét egy ismeretlen nagyvárosban. 2024. október 1-jén döntöttem úgy, hogy hallgatok a hívó szóra, és üzenetet küldtem az egyesületként is működő Óperenciás Néptáncegyüttes Facebook-oldalára, majd néhány perccel később megérkezett a válasz Koós Esztertől, a női oktatótól, az egyesület elnökétől. Végül egy villamossal, valamint egy busszal jutottam el az úti célhoz, a Loogarten Közösségi Központhoz (GZ Loogarten – Salzweg 1., 8048 Zürich), a helyszínen pedig megismerkedtem Eszterrel, aki a próba előtt szívesen válaszolt a kérdéseimre. Így készült el az alább olvasható interjú.
– Nem sokkal azután, hogy megkezdődött az új évad, elutaztatok Stuttgartba, a VII. Nyugat-Európai Magyar Néptáncfesztiválra, amelyet szeptember 27-én és 28-án szerveztek meg. Kérlek, mesélj néhány szóban az Óperenciás Néptáncegyüttesről, illetve a fesztiválról.
– Az Óperenciás Néptáncegyüttes 2015-ben alakult Zürichben; jelenleg körülbelül huszonöt aktív tagunk van, a stuttgarti fesztiválon tíz párral vettünk részt. Feladatunknak tekintjük a magyar folklór hagyományainak, értékeinek átadását a szülőhazától távol élve, a célunk pedig, hogy minél többen ismerjék, műveljék és szeressék a magyar néptáncot, illetve a népzenét Svájcban is.
– Hány próbátok volt az új évadban, a stuttgarti találkozóig?
– A nyári szünetet követően négy próbánk volt a fesztiválig. Minden kedden este 19 órától gyakorlunk 22 óráig, nem kellett azonban teljesen elölről kezdenünk mindent. Június 15-én volt Zürichben az évadzáró gálánk, ahol előadtuk már azt a produkciót, amellyel Stuttgartban felléptünk, így a négy alkalom elég volt ahhoz, hogy felelevenítsük a tanultakat.
– Mivel készültetek a fesztiválra?
– Stuttgartban mindegyik csoport egy-egy produkciót mutat be évről évre: az idei fesztiválon részt vettek néptáncegyüttesek Münchenből, Berlinből, Stuttgartból, Heidelbergből, Genfből, illetve a mi csapatunk is Zürichből, tehát egy nagyon szép, színes fesztiválműsor állt össze. Mi maglódi táncokat vittünk, ami egy különleges produkció volt, mert nemcsak egy táncos koreográfiát adtunk elő, hanem egy igazi lakodalmas mulatságot jelenítettünk meg a színpadon, ami a szakmai zsűri tetszését is elnyerte.
– Úgy tudom, hogy a korábban említett évadzáró gála mellett más alkalmakkor is felléptek Zürichben. Mesélnél egy kicsit erről is?
– Zürichben több fellépésünk is van egy évben: a nagysága szempontjából kiemelkedik a rendszeresen megrendezésre kerülő Zürichi Magyar Bál, a Svájci Magyarház Nap (a Svájci Magyarház Alapítvány Országos Szervezet és a Zürichi Magyar Egyesület rendezvényei – szerk. megj.), illetve a Nemzetközi Néptáncfesztivál. Utóbbi a Svájcban működő, különböző kultúrájú táncegyesületek találkozója, ahol egy igazán színes forgatag várja a tánc és a népzene iránt érdeklődőket.
– Milyen a kapcsolat a többi, helyi szervezettel, például a Zürichi Magyar Egyesülettel, illetve a Svájci Magyarház Alapítvány Országos Szervezettel? És más magyar szervezetekkel itt, Svájcban?
– Jelenleg három aktív néptánccsoport van Svájcban, Zürichen kívül még Genfben és Bernben is van lehetőség néptáncot tanulni. Az elmúlt években erősödött a kapcsolat a csoportjaink között, többször is sikerült közös produkciót a színpadra állítani, a közönség nagy örömére. Emellett rendszeresen részt veszünk egymás tánchétvégéin, táncházain, és egyéb táncos rendezvények alkalmával is szeretünk közösen mulatni.
A Zürichi Magyar Egyesület és a Svájci Magyarház Alapítvány Országos Szervezet eseményein is örömmel juttatjuk el a magyar néptánc szeretetét a nagyközönséghez, különösen az ezekhez az alkalmakhoz kapcsolódó gyermektáncházakban, a kis, táncos lábú érdeklődők bevonásával.
– Miért érdemes hozzátok csatlakozni? Látom, hogy a kezdők elől sem zárkóztok el, a honlapon és a Facebook-oldalon is ezt sugalljátok.
– Nagyon nyitott és barátságos a csapatunk, örülünk az új táncosoknak. Ha valaki szeretne csatlakozni, az októberi időszakot ajánljuk neki a leginkább, hiszen akkor kezdjük el megtanulni az évad anyagát – kezdők és táncos múlttal rendelkezők egyaránt jelentkezhetnek. A néptánc egy olyan közösségépítő, -formáló és -fenntartó erővel bír, ami páratlan a maga nemében.
Őszinte örömmel tölt el, hogy táncosokként nemcsak egy tánccsoporthoz, hanem egy nagy „Óperenciás-családhoz” tartozunk, amelynek a tagjai támogatják és segítik egymást az élet bármely területén. Számomra ez a mi néptánccsoportunk igazi szépsége: különböző területekről, különböző tapasztalatokkal és teljesen más életutakkal a hátunk mögött érkeztünk, de a tánchoz, a népi kultúrához, a zenéhez való vonzódásunk összetartó közösséggé kovácsolt bennünket.
– Mesélnél magadról is?
– Nyolc éve élek Svájcban, közgazdászként dolgozom, a tánc pedig több mint húsz éve meghatározó része az életemnek. A néptáncot tíz éve kezdtem el, és örülök, hogy a csapattal közösen tudjuk megélni a népszokásainkat, magyar nyelven beszélünk és énekelünk, ez ad egy igazi „otthonérzetet”.
– Úgy érzem, itt, a nagy idegenben mindenképp szükség van erre…
– Igen, erre is. Egyébként az a személyes tapasztalatom, hogy nagyon befogadóak a svájciak, sok barátunk van már itt, és úgy gondolom, a csoportból mindenki szépen beilleszkedett az itteni közegbe. De vannak olyan dolgok, amelyeket az ember máshogyan tud megbeszélni a saját anyanyelvén, egy azonos kultúrából jövő ismerőssel, baráttal. Az évek során több barátság, szerelem és „Óperenciás-baba” is született, amire szintén nagyon büszkék vagyunk.
Az október 1-jei próbát Koós Eszter Terdik Gergővel tartotta, aki aznap az Óperenciás Néptáncegyüttes művészeti vezetőjét, Krátki Ádámot helyettesítette. Már akkor szóba kerültek a küküllőmenti táncok, vagyis az új évad fő táncanyaga, amellyel október 18. és 20. között, egy intenzív zürichi tánchétvégén ismerkedtek meg a táncosok. Két profi, magyarországi táncpedagógus, Paluch Norbert és Kurucz Boglárka jött el hozzájuk tanítani, a hangsúlyt pedig a területre jellemző stílus és figurák elsajátítására fektették.
Az oktatópáros tavasszal újra Zürichbe látogat, és az októberben tanultakra építve megtanít egy koreográfiát, addig viszont számos próba, sőt táncházak is várnak a néptáncegyüttes tagjaira. November 9-én például a Zürich melletti Usterben (Asia Restaurant Turandot, Aathalerstrasse 5.) lesz egy rendezvény, amelynek az első felvonásában – 16 óra 30 perctől – gyerekfoglalkozással készülnek az érdeklődőknek, majd 18 órától megkezdődik a táncház; a talpalávalót Nagy Albert és zenekara húzza majd.
Képek: az Óperenciás Néptáncegyüttes Facebook-oldala, illetve Farkas-Ráduly Melánia.
