A Hungarian Folklife Association utazó ösztöndíjasaiként természetesen nem éjjel nappal utazással telnek mindennapjaink. Ha éppen nem fellépünk, workshopot tartunk, vagy koreográfiát készítünk valahol az Államok szerte, akkor „bázisunkon”, Pittsburghben tartózkodunk, itt oktatunk. Ez a város – ha lehet ilyet mondani – ízig-vérig kelet-európai nagyváros Pennsylvania-ban. Tekintve, hogy a környékbeli bánya,- illetve vasipar központja, rengeteg európai bevándorlót vonzott a település. Az 1800-as, 1900-as évek fordulóján tömegesen érkeztek kelet-európai bevándorlók az Egyesült Államokba, akik jellemzően semmilyen, vagy csupán igen csekély nyelvtudással rendelkeztek, így nagy többségük csak a mezőgazdaságban, bányákban, vagy gyárakban tudott munkát találni, ahol viszont igen jó hasznát vették az erős, nagy munkabírású legényeknek. Érdekesség, hogy a „hunky” kifejezés is ebből az időszakból származik, mely az angol nyelvben a jóképű, vagy izompacsirta megfelelője, ebben az időszakban ez a ide érkező, jó kiállású magyar legényekre utalt. Az előzőek kapcsán tehát talán már érthető, hogy ebben a városban igen nagyszámú közép,- illetve kelet-európai – így természetesen magyar – lakosság van.
A város egyik sajátos kulturális színfoltja a The Tamburitzans együttes, mely a kelet- európai folklór színpadi bemutatását tűzte ki céljának. Ez az együttes azonban a Duquesne University csoportja, így nem teljesen nyitott mindenki számára. Az egyetemet elhagyó táncosok jelentős része szeretne még tovább táncolni, ezen probléma megoldására született meg a Folk Faktory táncegyüttes 2010-ben, mely eleinte ezeknek a táncosoknak, később szabad csatlakozással kibővülve kezdett magyar táncokkal foglalkozni. Az együttest a kezdetek óta Balázs Richárd vezeti, aki csakugyan a The Tamburitzans tagja, illetve a Duquesne University diákja volt.
Mint említettem, utazáson kívüli feladataink egyike a helybéli oktatás, melynek egyik platformja az imént említett együttes. Az együttes alapvetően magyar táncokkal foglalkozik, azonban a múltban tananyag volt a méhkeréki románság, vagy a szászcsávási cigányság tánca is. Jelenleg feleségemmel ördöngösfüzesi férfi,- illetve páros táncokat tanítunk, melyet a diákok nagy szeretettel és figyelemmel tanulnak. A táncosok egy részének nincsen magyar gyökere, csupán a tánc szeretetéért jár a csoportba, ennek ellenére a magyar hátterű táncosokkal egy igen homogén, jó kedvű csapatot alkotnak. Öröm hallgatni, mikor egy-egy beszélgetésben valaki a magyar gyökereiről mesél, egy másik táncos pedig hozzáteszi a maga történetét a saját kelet-európai őseiről. A csoport tagjai átélik a folklórt, értik, hogy az nem múzeumi tárgy, hanem élőhagyomány. Ezért programjaikban mindig van hely improvizációnak, szabad táncolásnak is, nem csupán a koreográfiák gyártásának.
A Folk Faktory tehát egy olyan táncegyüttes, amely a magyar, illetve környékbeli folklór megőrzését és továbbadását tekinti küldetésének. Fellépéseik, oktatási programjaik és közösségi szerepvállalásuk révén nemcsak a város kulturális életét gazdagítják, hanem hozzájárulnak ahhoz is, hogy az archaikus dallamok és táncok új generációk számára is élővé váljanak. „Utazós ösztöndíjasként” igazán jó érzés, hogy az állandó bázisunkon is ilyesfajta feladatra, illetve családra találhattunk.
