A diaszpórában végzett munka során nagyon gyorsan telik az idő, és mostanra észrevétlenül léptem át az ausztráliai tartózkodásom felét. Ez a mérföldkő kiváló alkalmat ad arra, hogy a sűrű, eseménydús ünnepnapok mögé nézve a dél-ausztráliai magyar élet mindennapi ritmusát, a hétköznapok összefogó erejét is bemutassam. A tél beköszöntével, az elmúlt hetekben nem voltak nagy, kiugró rendezvények, inkább a folyamatos munka, a mindennapi feladatok és a helyi magyarok életének hétköznapi ritmusa határozta meg a heteinket.
Az elmúlt időszakban több kisebb, de fontos esemény is történt. Megemlékeztünk a Nemzeti Összetartozás Napjáról, valamint sor került egy keresztelőre is a közösségen belül. Mindkét alkalommal a megszokottnál többen voltak jelen, ami jól megmutatja, hogy ha különleges esemény adódik, arra mindenki megpróbál eljutni. Sor került a szezon első közös filmnézésére is, ahol ismét újabb embereket ismerhettem meg.
A hétvégi magyar iskola falai között a megszokott, stabil mederben folyt a munka, amelyben folyamatosan részt veszek én is. Az intézmény azonban jóval több, mint az oktatás színtere; igazi közösségi hely, ahol a családok közötti kötelékek szorossá válnak. Ennek egyik szép példája a szombati közös ebédek új hagyománya. Minden hónapban egyszer, más-más család vállalja a főzést, így a gyerekek és a szülők a közösen elfogyasztott ebéd mellett beszélgethetnek.
Az elmúlt hónapok alatt sikerült közelebbről is megismernem az adelaide-i magyar közösséget. A hivatalos programokon kívül azt látom, hogy a családok a mindennapokban is szorosan tartják a kapcsolatot. Gyakran jönnek össze születésnapok, hétvégi sütögetések vagy más baráti találkozók alkalmával, így a szervezett kereteken túl is aktív közösségi élet zajlik.
A feléhez érve nagyon hálás vagyok, hogy részese lehetek ezeknek a mindennapoknak, és közelebbről is beláthatok a kinti magyarság életébe. Köszönöm a bizalmat és a nyitottságot, amellyel fogadtak, az otthontól sok ezer kilométerre is sikerült elérniük, hogy otthon érezhessem magam.
