A vizsgáért járó pluszpontok és a felkészülés is rengeteget adott
- Mióta tanulsz magyarul itt, Ausztráliában?
- Én itt lakom, azt hiszem 11-12 éve. Abból 8 évig tanultam magyarul a Bocskai suliban, ami a városban van, és egy évig tanultam a dandenong-i VSL iskolában, szóval összességében 9 évig. Az az első 8 év szerintem nagyon sokat segített felzárkózni, mert Magyarországon is jártam iskolába, de csak egyetlenegy évig, így csak keveset tudtam tanulni. Amikor ideértem Ausztráliába, akkor a szüleim elvittek a Bocskaiba, és ott tanultam a magyar nyelvet és kultúrát 8 éven keresztül, és az szerintem nagyon-nagyon sokat számított.
- Mesélj nekünk egy kicsit a készülésről!
- Mi a tanteremben készültünk fel. Azt csináltuk, hogy Ági néni, a tanárunk nyomtatott nekünk nagyon sok gyakorló vizsgát. Ez a procedúra kívülről kicsit unalmasnak tűnhet, de a végén észreveszed, hogy nagyon is megéri! Megtanulod, hogyan működik az egész vizsga, azaz az egész szisztémát, és így amikor a vizsgát írod, észreveszed, hogy te ezeket a feladattípusokat már ismered, láttad őket a gyakorlás során, és így nagyon egyszerű lesz megválaszolni a kérdéseket. Ez nekem nagyon sokat segített, és szerintem ezért teljesítettem úgy, ahogy.
- Ezek szerint te jól teljesítettél?
- Igen, nekem jól sikerült, és ez annak az eredménye volt, ahogyan készültünk, szerintem bárki bízhat Ági néni módszerében, jól csinálja.
- Volt olyan része a vizsgának, ami nehézséget okozott?
- Olyan nem igazán volt, amire azt mondanám, hogy nehéz volt. Az egyetlen dolog, ami néha fejtörést okozott az maga a vizsgaszisztéma, és az, hogy pár kérdést furcsán írtak meg. Eléggé nehéz elmondani, de a lényeg, hogy olyasmiket kérdeztek angolul, hogy “What are the language features used in this text?” Én úgy gondoltam, hogy ez olyan “angolos” kérdés, amire a magyar nyelvvel kapcsolatban nehéz válaszolni. De egy idő után megtanultam ezeket a kérdéseket is jól kezelni.
- Mit élveztél legjobban a felkészülés során?
- A témakörünk egy általunk választott város földrajza és történelme volt. Én Szombathelyet választottam, azaz a nagyszüleim városát, szívesen tanultam róla és jó volt, hogy tudtam beszélgetni róla a nagyszüleimmel, mindezt nagyon élveztem. Ez volt legkedvesebb élményem.
- Milyen volt a közösség, az órák hangulata a magyar iskolában?
- Nagyon jó volt, sokszor tudtunk beszélgetni meg röhögni. Szereztem néhány barátot is. Amikor elkezdtem járni, már ismertem 3 embert, és lett még két új barátom. Jól éreztük magunkat.
- Hogyan zajlott az érettségi vizsga?
- Két része volt, a szóbeli vizsga, és az írásbeli. Ezt a két vizsgát két különböző napon csináltuk. A szóbeli vizsga egy hotelben volt. Több nyelv vizsgáját tartották egyszerre egy hotelben, mindegyikhez tartozott egy terem, és két vizsgáztató, azokkal kellett beszélgetni 15 percig. Pár nappal később, egy másik helyszínen volt az írásbeli vizsga rész. Ez úgy zajlott, hogy leültettek egy tanterembe, odaadták a feladatlapot és volt körülbelül két órád, hogy befejezd azt.
- Volt benned drukk, izgalom?
- Igen, nagyon izgultam. A szóbeli vizsga volt nagyon stresszes, főleg amikor előtte várni kellett. A vizsga előtt fél órával kellett odaérni, és mindenkit egyenként hívtak be a terembe. De amint bent vagy, onnantól semmi gond, csak beszélsz, beszélsz és utána jön a nagy megkönnyebbülés.
- Hányan zsűriznek, és kik ülnek bent a teremben?
- Kettő vizsgáztató és te. Szerintem azért van kettő vizsgáztató, mert így lehet a feleletedről különböző véleményük, és azért így igazságosabb.
- Mennyi ideig készültél?
- Két részben készültem, otthon és a tanteremben. A tanteremben egész éven át a gyakorló vizsgák segítségével dolgoztunk azon, hogy felkészültek legyünk. Otthon inkább a szóbelire koncentráltam, anyukámmal gyakoroltam nagyon sokat körülbelül egy hónapon át. Év közben inkább csak a házimat végeztem el, ami körülbelül heti 1 óra munka volt, ezen felül pedig a heti egyszeri magyariskola, ami körülbelül 2-3 óráig tartott.
- Szerinted mit adott neked ez a sok év magyar iskolákban?
- Nekem a legfontosabb dolog tényleg az, hogy meg tudtam őrizni a nyelvemet. Most már életemnek több mind a felét itt, Ausztráliában töltöttem és még mindig ugyanúgy tudok beszélni magyarul, mintha Magyarországon éltem volna. Persze van még pár kisebb dolog, mint például az érettségi pontok, mert a magyar nyelv, mint tantárgy az nagyon jól pontozódik. Azt hiszem 5 plusz pontot is kaphatsz érte, az nagyon-nagyon magas, sokat tud segíteni az ATAR-odban. De ezen kívül nekem biztosan a nyelv megőrzése volt a legfontosabb.
- Mesélnél egy kicsit a felvételi rendszerről és a pontszámításról?
- A pluszpont-rendszer úgy működik, hogy minél nehezebb egy tantárgy, annál több pluszpontot kapsz. Minden tantárgy után, amiből érettségizel, pontokat kapsz. Az abszolút maximum 50 pont, de az átlag tantárgyanként 30 pont körül szokott lenni. A nyelv, egy nagyon nehéz tantárgy, ezért sok pluszpontot adnak érte. A magyarnál plusz 5 pontot kapsz, és ez a végén nagyon sokat ér, mert a legtöbb tantárgy az plusz egy, vagy mínusz kettő pontot ér.
- Ajánlanád másoknak, hogy érettségizzenek le magyarból?
- Abszolút! Szerintem nagyon megéri! Ahogy mondtam, nekem a nyelv megőrzése a legfontosabb, de azon kívül tudsz szerezni pár barátot is az osztályban, lehet mókázni is egy picit, meg persze a nap végén az extra plusz pont is nagyon fontos, azaz szerintem nekem nagyon hasznos lesz. Én még nem fejeztem be az érettségimet, de ebben az évben lesz vége, és a magyarra nagyon sok pontot fogok kapni. Az egészben az egyetlen negatívum talán az, hogy a hétvégéidnek a fele eltűnik, mert ugye ezt hétvégén kell csinálni. De tényleg ez az egyetlen, szóval megéri!
