A december 6-i alkalmat megelőzőleg a foglalkozások egy része már a mikulásváró mondókák és dalok tanulásával telt. Talán ezért is várták kicsik és nagyok egyaránt azt a bizonyos pénteki napot. És valóban, messze Lappföldről megérkezett a Télapó. Előbb a nagyobbakat látogatta meg. Beszélgetett velük, mesélt otthonáról, majd megkérte őket, hogy mutassák be énektudásukat. A dalolás mellett a színjátszósok is ízelítőt adtak tudományukból. Nem kellett csalódnia Mikulás bácsinak, a gyerekek szorgalma megmutatkozott előadásukban is. Készséggel vált meg a jó öreg nehéz zsákja tartalmától és osztotta szét a gyerekek között.
Ezt követően a Mikulás a kicsiket kereste fel, a „Mazsola muzsika” baba-mama csoportot. Szerencsére az apróságok nem találták túlontúl ijesztőnek a Télapót, még úgy sem, hogy volt, aki először találkozott vele. Sőt, néhányan kifejezetten bátran és érdeklődően közelítettek az idegen külsejű, szakállas öregember felé. A babák is bemutatták a mondókákat, amelyeket ismernek. Így ők is megérdemelten vehették át a mikuláscsomagokat.
Egy héttel később pedig karácsonyi játszóházat tartottunk. A nagyoknak a korábban tanult, karácsonyi ünnepkörhöz köthető egyházi és világi szokásokat kellett feleleveníteni, nyelvfejlesztő gyakorlatok kapcsán. Kártyán szereplő neveket és képeket kellett párosítani, ünnepi, hagyományos ételeket felsorolni. Kézműves foglalkozással is kiegészült az óra, a diákok Luca-búzát vetettek és karácsonyi díszt készítettek 1-2 finom mézeskalács elfogyasztása mellett.
Hasonlóan jó volt a hangulat a legkisebbeknél is. Az év ezen utolsó alkalmára a szülők süteménnyel és más finomságokkal is készültek, ami a mondókázás és kézműveskedés közben hamar el is fogyott.
