Rendhagyó ünnepségsorozat Melbourne-ben
Az idei évben rendhagyó módon telt a március 15-i ünnepség a melbourne-i magyar közösség számára. Bár a különböző szervezetek nagy erővel és lelkesedéssel készültek a méltó megemlékezésre, ezt a kibontakozó és egyre terjedő világjárvány több szempontból megnehezítette. Ennek ellenére a programok szervezői kellő körültekintéssel, elővigyázatossággal és felelősséggel alakították úgy a nap eseményeit, hogy senkiben ne maradjon hiányérzet, és minden szükséges óvintézkedést megtegyenek a veszélyek ellen. Így egy nagyon szép, kerek, változatos ünnepnapot élhettünk át az Ausztráliában élő magyar diaszpórával, és KCSP-s társainkkal együtt örültünk neki, hogy tevékenyen részt is vehettünk a programokban.
Az ünnepség a carlton-i temetőben kezdődött, ahol egyrészt a magyar emlékművet, másrészt Farkas Márton 1848-1849-es magyar szabadságharcos, honvéd főhadnagy sírját koszorúzták meg a melbourne-i közösségek, szervezetek. A megemlékezést Dézsi Csaba református lelkész vezette le, de rövid beszédet mondott dr. Mikola István nagykövet úr Canberrából, - aki az egész napot megtisztelte jelenlétével -, valamint Marót Márta, a Viktóriai Magyar Tanács elnöke is.
Ezt követően a református templomban vehettünk részt az ünnepi istentiszteleten. A nehéz helyzetre való tekintettel visszafogott létszámban volt jelen a gyülekezet, leginkább a temetői koszorúzáson résztvevők jelentek meg itt is. Dézsi Csaba lelkész kiváló, az ünnepség és megemlékezés szelleméhez méltó prédikációt tartott. Ezt követően a nehéz körülményekre való tekintettel a Bocskai Központba tervezett szeretetvendégség elmaradt, így átmentünk a Magyar Házba, hogy segítsünk a délutáni ünnepi műsor előkészítésében.
Az összes, Melbourne-ben szolgálatot teljesítő KCSP-s jelen volt az ünnepségen, és tevékenyen részt vehettünk mind az előkészítésben, szervezésben, lebonyolításban. Maga a műsor teljes keresztmetszetet mutatott a helyi közösségekről és szervezetekről, igazi összművészeti, kulturális megemlékezés volt. Gyermekek és felnőttek egyaránt szerepeltek, képviseltette magát a cserkészet, a hétvégi magyar iskolák, valamint több táncegyüttes is, volt vers, zene, ének és tánc.
Számunkra különösen nagy öröm volt a Fonó Táncegyüttes fellépése, hiszen őket mi készítettük fel alig egy hét alatt az ünnepi műsorra. A rövid idő ellenére hamar összeszoktunk, és egy, - az ünnep szellemiségéhez méltó – koreográfiát készítettünk a számukra, amelyben mi is részt vettünk. A szatmári hagyományokból készült összeállítás elején elénekeltünk egy Kossuth-nótát, majd a XIX. század közepén virágkorát élő verbunk és csárdás táncok következtek. Reméljük, még sok hasonlóan jó élménnyel gazdagíthatjuk egymást az itt élő magyar közösségekkel.
