Az Új-Zélandot sem kímélő, a napokban egyre aggasztóbbá váló vírushelyzet miatt sajnos a szokásosnál kevesebben tudtak részt venni az eseményen, ám így is több, mint tucatnyian gyűltünk össze a Parlamenttől nem messze található Magyar Millennium Parkban. A csinos, és a helyiek által is közkedvelt pihenőhelyként számon tartott park hosszú évek áldozatos munkájának, egyeztetésének és a szigetek összmagyarsága összefogásának köszönhetően jött létre immár tizenhét éve. Az erdélyi fafaragó mesterek keze munkáját dicsérő székelykapu árnyékában, a tér közepén álló kopjafa mellett gyülekezni a helyi magyarság tagjaival, a Földön Magyarországtól legtávolabbi ország fővárosában, a március közepi, napsütéses ősz elején, sosem hittem, hogy részem lesz ilyen különös és egyben különleges élményben.
A Himnusz közös eléneklése és a zászlófelvonás után mentorom, Szentirmay Klára mondott ünnepi beszédet, amelyben nem csak a hajdanvolt magyar eseményekről emlékezett meg, de a pont egy éve történt, egész Új-Zélandot megrázó christchurchi terrortámadásról is. A magyar szabadságvágy és egy nemzet összefogásának ünnepe a 2019-es mészárlás miatt egyben gyásznap is marad a szigeteken lakó honfitársainknak, egymástól több mint 170 évre lévő eseményekre emlékeznek. A rövid beszéd után Petőfi ikonikus forradalmi versének, a Nemzeti Dalnak elszavalása és ünnepélyes koszorúzás következett, mind a wellingtoni magyarság, mind a nagykövetség képviselői részéről.
Dr. Szabó László Zsolt Nagykövet Úr nem tudott jelen lenni az alkalmon, mivel épp Christchurchben tartózkodott az ottani (a vírushelyzet okán végül elmaradt) megemlékezés miatt, de Fazekas Béla elsőbeosztott diplomata és Fazekasné Szikra Ágnes konzuli ügyintéző megtisztelte jelenlétével az eseményt.
Ünnepségünket nem nyújtottuk hosszúra, és a biztonságos kétméteres távolságot is végig tartanunk kellett egymástól, de az aggasztó körülmények ellenére összegyűltünk, és a kopjafa tövébe helyezett szépséges nemzeti színű koszorúk még sokáig hirdetik: nem számít, mennyi idő telt el, vagy milyen távol vagyunk – emlékezünk.
